TIHANYI  IMÁDSÁG; JELFÁK

 

TIHANYI  IMÁDSÁG

fekete kökörcsin
fekete drágakő
Óvár vártán nyíló
eltört dallamok tudója
egy pacsirta dalol a csend
rejtőző izzású közepében
gejzírkúpok aranyszögei közt
Isten csukódó tenyerében

 

JELFÁK

tisztás szélén korhad
mennykő sújtott torzó
halott gyökereken
vadrózsát dajkáló

mező közepén kínálja
fanyarédes gyümölcsét évről-évre
megviselt törzsét érintem most
az alázat örök jelével, amen

 

(Illusztráció: Magdalena Kalieva: The lightning tree)

Vélemény, hozzászólás?