Australis, az évek gyűlekeznek
Megmaradnak az akasztanivalók
Már hamva sincs az égetett sebeknek
El nem követtem semmi várhatót
Adél nevét már gond nélkül leírom
Bár hiányában a napfény, mint a lámpa
S ha még maradt az égett sebhelyekből
Egy késő korszak új Adélja bánja
A fény különben éjjel látható
Csakhogy minálunk félévig tart az éjjel
Száműzve állok mezítláb és a hó
Elveszt magában színével, termetével
Halálkupon
Ha kiérdemelted, kapsz egy halálkupont
(és értékeld, hisz félnapnyi sorbaállás)
Társaság csapódik majd hozzád féluton
Habár amíg bejutsz, nem árt a magázás
Kislány, ha jó leszel, kapsz egy halálkupont
Rejthetem drazséba, babába is akár
S ha tán megtorpannál, például féluton
Vigyázz, meg ne fordulj: itt minden visszavár
Ha már ezt is megúntad, kapsz egy halálkupont
Akkor majd diszkréten, egy zöld ballonkabátba’
(Nem feltűnés, csak épp a földet bámulod)
Köszönsz, s elsomfordálsz csendben a halálba
(Az ágy fölött tömött asszony hever…)
Az ágy fölött tömött asszony hever
Jó magasan, hogy fel ne érje senki
A tettes gyújt egy ízletes pipát
Nem retteg már, hogy bárki feljelenti
A bőrlenyúzás pillanat-varázsa
Nem tart soká, csupán az áldozatban
Ez tudja jól a gyáva tettesünk
És csendben vár, míg újabb áldozat van
Az asszony képén áltatos mosoly
Takarja azt, hogy hulla voltaképp
S míg szót tennénk az elhúnyt asszonyunkról
Pipának füstje árad szerteszét