Australis, az évek gyűlekeznek

Megmaradnak az akasztanivalók

Már hamva sincs az égetett sebeknek

El nem követtem semmi várhatót

 

Adél nevét már gond nélkül leírom

Bár hiányában a napfény, mint a lámpa

S ha még maradt az égett sebhelyekből

Egy késő korszak új Adélja bánja

 

A fény különben éjjel látható

Csakhogy minálunk félévig tart az éjjel

Száműzve állok mezítláb és a hó   

Elveszt magában színével, termetével  

 

Halálkupon

 

Ha kiérdemelted, kapsz egy halálkupont

(és értékeld, hisz félnapnyi sorbaállás)

Társaság csapódik majd hozzád féluton

Habár amíg bejutsz, nem árt a magázás

 

Kislány, ha jó leszel, kapsz egy halálkupont  

Rejthetem drazséba, babába is akár

S ha tán megtorpannál, például féluton

Vigyázz, meg ne fordulj: itt minden visszavár

 

Ha már ezt is megúntad, kapsz egy halálkupont

Akkor majd diszkréten, egy zöld ballonkabátba’

(Nem feltűnés, csak épp a földet bámulod)

Köszönsz, s elsomfordálsz csendben a halálba

 (Az ágy fölött tömött asszony hever…)

 

Az ágy fölött tömött asszony hever

Jó magasan, hogy fel ne érje senki

A tettes gyújt egy ízletes pipát

Nem retteg már, hogy bárki feljelenti

 

A bőrlenyúzás pillanat-varázsa

Nem tart soká, csupán az áldozatban

Ez tudja jól a gyáva tettesünk

És csendben vár, míg újabb áldozat van

 

Az asszony képén áltatos mosoly

Takarja azt, hogy hulla voltaképp

S míg szót tennénk az elhúnyt asszonyunkról

Pipának  füstje árad szerteszét