Márkus András összes bejegyzése

Aurora Australis (1.); Halálkupon; (Az ágy fölött tömött asszony hever…)

 

Australis, az évek gyűlekeznek

Megmaradnak az akasztanivalók

Már hamva sincs az égetett sebeknek

El nem követtem semmi várhatót

 

Adél nevét már gond nélkül leírom

Bár hiányában a napfény, mint a lámpa

S ha még maradt az égett sebhelyekből

Egy késő korszak új Adélja bánja

 

A fény különben éjjel látható

Csakhogy minálunk félévig tart az éjjel

Száműzve állok mezítláb és a hó   

Elveszt magában színével, termetével  

 

Halálkupon

 

Ha kiérdemelted, kapsz egy halálkupont

(és értékeld, hisz félnapnyi sorbaállás)

Társaság csapódik majd hozzád féluton

Habár amíg bejutsz, nem árt a magázás

 

Kislány, ha jó leszel, kapsz egy halálkupont  

Rejthetem drazséba, babába is akár

S ha tán megtorpannál, például féluton

Vigyázz, meg ne fordulj: itt minden visszavár

 

Ha már ezt is megúntad, kapsz egy halálkupont

Akkor majd diszkréten, egy zöld ballonkabátba

(Nem feltűnés, csak épp a földet bámulod)

Köszönsz, s elsomfordálsz csendben a halálba


 (Az ágy fölött tömött asszony hever…)

 

Az ágy fölött tömött asszony hever

Jó magasan, hogy fel ne érje senki

A tettes gyújt egy ízletes pipát

Nem retteg már, hogy bárki feljelenti

 

A bőrlenyúzás pillanat-varázsa

Nem tart soká, csupán az áldozatban

Ez tudja jól a gyáva tettesünk

És csendben vár, míg újabb áldozat van

 

Az asszony képén áltatos mosoly

Takarja azt, hogy hulla voltaképp

S míg szót tennénk az elhúnyt asszonyunkról

Pipának  füstje árad szerteszét