A Szakanoue-beli Ótomo-lány egy verse, amelyet télen, a tizenegyedik hónapban költött, amikor hazaindult az első rangú kormányzó házából,[1] és útközben átkelt a Cukusi no micsi no kucsi tartománybeli Munakata járásban lévő Vigasz-hegyen.[2]

 

Ónamucsi
és Szukunahikona[3]istenek hajdan,
bizony, ők nevezték el,
de csak nevét
mondják Vigasz-hegynek, hisz
szerelmes szívem
ezernyi bánatából
egyet sem vigasztal meg! 

 

Ugyancsak a Szakanoue-beli Ótomo-lány egy verse,
amelyet akkor költött, amikor a főváros felé,
a tengeri utazás közben kagylókat látott a parton.

 

Ha kedvesemért
epedek, csak gyötrődöm.
Ha most ráérnék,
megkeresném s elvinném
vágyfeledés kagylóját.[4]

 

(Tízezer levél gyűjteménye, Hatodik kötet, Vegyes témájú dalok, 963–964.)

A Szakanoue-beli Ótomo-lány egy verse.

 

Mint nyári rétnek
sűrűjében virító
lányliliomról,[5]epedő szívemről sem
tud ő. Mily gyötrő érzés!

 

(Tízezer levél gyűjteménye, Nyolcadik kötet, Nyári versváltások, 1500.)

 

Fittler Áron fordításai

 

A Szakanoue-beli Ótomo-lány (Ótomo no Szakanoue no iracume, 大伴坂上郎女)

VIII. század. Japán első fennmaradt vaka-antológiájában, a Tízezer levél gyűjteményében (Man’jósú, 万葉集 vagy 萬葉集) a legtöbb verssel (84 vakával) szereplő költőnő. Utónevét nem ismerjük, Szakanoue a lakhelye volt az akkori főváros, Nara keleti részén. Korának egyik legjelentősebb verselője, a neves költőnemzetségnek számító Ótomo családból származik. Féltestvére, Ótomo no Tabito (大伴旅人) a kor egyik legnagyobbja, valamint két lányának is fennmaradtak vakái. Tabito feleségének halála után a Japán déli részén lévő Dazaifu központjába utazik, amelynek Tabito volt az első rangú kormányzója, és ahol jelentős irodalmi élet zajlott a vezetése alatt. A költőnő ekkor vette át az Ótomo család irányítását, és nagy szerepe volt Tabito fia, Ótomo no Jakamocsi (大伴家持) nevelésében. Jakamocsi ugyancsak központi alakja a kor költésztének: a hagyomány szerint ő a Tízezer levél gyűjteményének főszerkesztője. Szakanoue ezen kívül egy időben jelentős irodalmi szalont szervezett, ahol a VIII. század közepének több más jelentős költője is elindult karrierje útján. Noha többször volt férjnél, szerelmes verseinek jelentős része nem valódi szerelmes költemény, hanem – ahogyan az itt szereplő három vaka is – fiktív szerepvers, illetve találni példát lányai vagy más hozzátartozói helyett komponált művekre is. Olyan költeményeket is szerzett, amelyekben a szerelmes versek kifejezésrendszerével fejez ki rokoni, illetve baráti érzéseket.

Borítókép: 19. századi japán festett kagyló (a fordító tulajdona)

[1] A költőnő féltestvére, Ótomo no Tabito a dél-japáni Kjúsú szigetet irányító Dazaifu (大宰府) nevű hivatal első rangú kormányzója (szocsi, 帥) volt. Egy ideig a költőnő is ott tartózkodott, onnan utazott haza az akkori fővárosba, Heidzsókjóba (平城京, a mai Nara város). Csikuzen (筑前) tartomány (a mai Fukuoka prefektúra nyugati része), ahol a Dazaifu központja volt, nagyjából 620 km-re található Heidzsókjótól.

[2] Nagojama (名児山). Csikuzen tartományban található (Cukusi no micsi no kucsi Csikuzen tartomány akkori megnevezése). Nevéről a ‘megnyugtat’ jelentésű „nagu” (慰ぐ) igére lehet asszociálni.

[3] A japán ősvallás, a sintó istenei. Ónamucsi (大汝), ismertebb nevén Ókuninusi (大国主) elsősorban a földművelés istene, illetve az ország egyik alapítója és kormányzója a monda szerint. Szukunahikona (少彦名) Ónamucsit segítette az ország megalapításában és kormányzásában. Itt is ebben a vonatkozásban említi őket a költőnő.

[4] Feltehetően egy kéthéjú kagyló fél héja. Minden bizonnyal élt akkoriban egy közhiedelem, miszerint ha valaki talál egy ilyet, elfelejti a szerelmi bánatot.

[5] A tűzliliomhoz hasonló, de kisebb piros virágú liliomféle (jap.: himejuri (姫百合), lat.: Lilium concolor).