Fáradtan tért haza a miséből. Megfogta a kávéfőzőt, s készített egy kis feketét. Álmos is volt, és mostanában nehezen alszik. Ki tudja, miért? Öregszik? Vagy sok a gondja? Nincs minden rendben körülötte, az tény. Jó pap. Mindenki szereti és tiszteli. Református. Felesége is van, Margit, de gyereke egy szál sem. Nem is érett ő volna meg az apaságra. Nejével az utóbbi időben távolságtartó maradt. Mihály egyre többet olvasott mostanában Shakespeare-t. A papnak azt tudnia kell! Így volt vele ő is… Természetesen a Hamletet tartotta a legjobb művének. De számtalan más Shakespeare darabot is magasztalt és rajongott is érte. Nem tudja, milyen kincset érő tudásról marad az le, aki nem ismeri a darabjait – gondolta. Este a felesége mellé bújt s természetesen a kezébe vette a Shakespeare darabokat tartalmazó kötetet. Margit csak nézte, kissé mosolygósan azt, hogy ura mennyire beleéli magát az olvasásba.

–Most melyik darabot olvasod? – kérdezte

–Az Athéni Timont. Remek.

–Jól van. Olvasd csak.

Ő meg falnak fordult s elaludt.

Másnap reggel Mihály Atya a templomban tevékenykedett. Munkatársai változást láttak viselkedésében.

–Mihály Atya! Mi van veled?

–Mi lenne? Talán azt gondolod, hogy nem vagyok a régi?

–Nem is tudom. Furának tűnsz…

–Mostanában sokat olvasok…

Olivér megértette és annyiban hagyta. Mihály Atya épp ezt a műveletlenséget nem szerette a lelkészi munkatársaiban. Aztán tett-vett a dolgában, a konyhában teát ivott, mikor belépett a templomba egy hajléktalan. A templomszolga ki is akarta egyből zavarni. Az Atya figyelmes lett a dologra.

–Menjen innen! Ez templom!

–Tudom, hogy templom, éhes vagyok, három napja nem ettem rendesen!

Mihály Atya azonnal értette, miről van szó.

–No, ne álldogáljon itt! – mondta neki a templomszolga.

A hajléktalan már épp ment volna, amikor Mihály közbelépett.

–Mi folyik itt?

–Ez a hajléktalan itt rontja a levegőt – mondta a templomszolga. – Azt mondja, három napja nem evett rendesen.

Az Atya elgondolkodott.

–Na jöjjön, adok magának egy kis pörköltet!

A templomszolga le volt döbbenve.

–De Atyám!

–Csend legyen János! Maga meg jöjjön csak!

A hajléktalan persze rögtön megörült. A pap a konyhába vezette. Melegített neki egy kis pörköltet krumplival. Az jóízűen befalta, majd megköszönte a jó szándékot.

–Köszönöm, Uram! Isten áldja!

Majd elköszönt.

–De hát ezt miért tette Atyám?

–Azért születtünk erre a világra, hogy jót tegyünk. Legalábbis Athéni Timon szerint, de szerintem is…

A templomszolga meghökkent.

–Ugye? Meghökkentél? Olvass több Shakespeare-t!

Majd mentek a dolgukra…

 

 

Illusztráció: John Opie. “Timon of Athens, IV, iii. ”