zajcsend

tekintélyes burleszk
fényes arcok tánca
hitetlen tekintetek
lecsendesült nappalok arca
fáradt szemek küzdelme
az éjjelt kiáltja a fáradtság
nem nyeli el a fájdalmat
csak visszaköhögi azt
bolyongás következik
keressük együtt a zajt
minden neszt felveszünk
bágyadt küzdelem ez
a váratlan védelemért
nem éli meg azt a harcot
a sokáig elbújt önigazolás
elhagyjuk magunk után
mintha velünk lihegne
valami biztató előjel
hogy van remény
a csendmentes létünkre.
beszélj te, én hallgatlak
jó kezdet ez a végtelen
párbeszédig magunkkal.

 

jelmezben

a hegyekre kiáltok,
a szembesülés kivár,
a szavak nyikorognak
a szélben, eltart egy darabig,
hogy észleljem a hiányt.
de tart, és tartani is fog,
amíg nem rendezek egy
fikciós jelmezbált.
emlékek gyülekezőhelye.
együtt építjük a valósnak
hitt ernyedt múltat.
tovább és tovább.
nagy levegő és vége.
elakadt a jel,
a múltidézés kifogott
rajtunk.

 

tájiszony

Rászállt az idő a tájra,
de az angyalok
elhagyták szárnyaikat,
fél lábbal lebegnek
a kitaszított térben,
mint felhőbe zárt ígéretek.
lezáratlan üresség,
felesleges part, ahol élnek.
hipotetikus tudat issza
a fáradt csendek vízét.

 

(Illusztráció: René Magritte: Treasure Island)