Csak a test

 

Do you like dancing?, dobja be a témát. A sötét szemöldök rándul egyet, a fiú egészen közel hajol a képernyőhöz, mintha rosszul hallotta volna a kérdést. Vörösre kapart pattanásai bármelyik pillanatban kiokádhatják magukból a következő adag magmát. Thelmát émelygés fogja el, a munkafüzetben lapozgat. Tudod, mit?, legyen ez házi feladat, tíz mondat a táncról. Használhatsz szótárt is. Két hét múlva folytatjuk, küldöm a linket, teszi hozzá zavartan, aztán gyorsan kilép.

Nem is érti, miért ez jutott eszébe.

Ki a fene táncol manapság? Legalább hat éve annak is, hogy Tim pimaszul becsúsztatta a kezét a blúza alá a céges bulin.

Alig múlt kilenc. A lányok sivalkodnak a gyerekszobában. Nincs kedve beavatkozni. Úgyis abbahagyják előbb-utóbb. Például, ha az apjuk telefonál Oslóból. Ülnek a kanapén, szorosan egymás mellett, apró kezük összekapaszkodik. Csipognak, mint a pelyhes kiscsibék. Meg kell hagyni, Tim ezt is jól csinálja. Persze, egyre ritkábban. Várható volt. Előléptették, a teljes kutatás-fejlesztés hozzá tartozik.

Nyavalyás házasság. Jóban-rosszban, míg a halál.

Csak a test, az sóvárog kétségbeesetten. Elszabadult ménes iramlik a feszülő erekben. Bimbók ágaskodnak vaksin, türelmetlenül.

A megkopott forgószék alig észrevehetően nyikordul minden egyes mozdulatnál.

Nem jött üzenet. Vagyis jött, de nem tőle. Hétkor találkoznak. A szomszéd lány ráér, anatómia szigorlatra készül, ő sem jár sehová. Reggelig is tud maradni a gyerekekkel, ha úgy alakulna.

Ebédig nézhettek mesét, kiabál be a csukott ajtón keresztül. Mini T. rexek tódulnak ki, egy pillanat múlva már egymásba fonódva birkóznak a szőnyegen, aztán belemerülnek a Kis kedvencek titkos életébe.

Thelma közben a fürdőszobába lopódzik. A kád szélén ülve, aprólékosan szemügyre veszi megfakult testét. Talán még formába hozható. Havonta egyszer megméri a lábain nevelgetett szőrszálak hosszát. A kifejlett, erős példányok elérik akár a tizenhét millimétert is. Előkotorja a fiókból Tim régi borotváját. Jóval élesebb, mint az övé. Amíg együtt éltek, gyakran használta titokban a sajátja helyett. Soha nem jutott eszébe, hogy magának is vehetne ilyet. Módszeresen halad hónaljtól bokáig.

A férfi azt ígérte, vigyáznak majd. Asztmája van, megtette a megfelelő óvintézkedéseket, pontosan így fogalmazott. Neki nincs asztmája. A lányok miatt izgul. Nem ismer a környéken igazán senkit. Mi lesz velük, ha ő esetleg …

Zizeg a telefon a mosógép tetején. Ani az, Messengeren. Persze, Titi képtelen tartani a száját. Sülve-főve együtt lógtak évekig, most meg hatszáz kilométert kellene utazni. Ani nyaggatja.

Úristen, mesélj!

Mit szeretnél tudni? 🙂

Ne csigázz, küldj fotót!

Nincs fotó – magas, barna, szép szemű!

Mázlista, hogy szedted össze pont most?!

Egy Bubipartin. Titi beszélt rá, hogy mozduljak ki.

Mi a túró az a Bubiparti?

Átlátszó gömbben gurulsz le egy dombról, egyenesen bele a közeli tóba. Garantáltan covid-biztos. 🙂 Max. hánysz egyet utána. Összeakadtunk a fák között.

Mi vaaan?! Ennyi? És te felmész hozzá??? Nem vagy normális, az tuti!

Nyugi, egy ideje csetelünk, rendes pasasnak tűnik. Tervezőmérnök.

Ahha. Hát, azért írj utána!

Oké. Puszi. Készülődnöm kell.

Puszillak, édesem.

 

Akkor is elmegy. Laza hullámokat szárít a szőkésbarna fürtökbe. A kölykök százegyedszer indítják el a filmet. A vérnyúl a kedvenc. Melléjük vackol, van még idő.

A-vonalú ruhát választ, bordót, kiemeli a zöld szemeket. Néhány csepp virágos illat a fül mögé. Mint a régi, szép időkben. A maszkot majdnem elfelejti.

Csengetnek. A lány az, vaskos könyvvel a kezében. Sonkás tészta a hűtőben, korán dugja őket ágyba, édességet ne kapjanak lefekvés előtt, sorolja.

Gyalog indul, a taxi nem biztonságos. Alig fél óra az út, a kétszintes ház előtt toporog, talán mégsem kellene bemenni. A földszinti ablakon meglebben a függöny, a férfi integet, a kapu nyílik, a belső ajtók is érzékelik, ahogy közeledik. Bútorozatlan terembe érkezik, gyertyák körös-körül. Középen egyetlen hatalmas asztal, két teríték, két szék egymással szemben. A férfi mosolyogva lép be egy másik ajtón. Plafonig futó üvegfal választja el őket. Látod, mondtam! Nem kell aggódnod, tökéletes biztonságban vagyunk, mutat körbe, hellyel kínálja. Thelma tisztán hallja a hangot. Felfedezi a hangszórókat.

A fogások az asztal közepén sorakoznak a makulátlan üveg mindkét oldalán. Evés közben a napi hírekről beszélgetnek, ahogy eddig is. Semmi személyes vonatkozás. A férfi udvariasan borral kínálja, neki kell töltenie. A harmadik pohárral is lecsúszik. Thelma tekintete a mennyezetet pásztázza. Sehol egy lámpa. A gyertyák narancsos fénye valahogy most nem nyugtatja meg. Amint befejezik a vacsorát, a férfi az asztalon heverő dobozra mutat, megkéri Thelmát, hogy a kék ajtón menjen be, nyissa ki a csomagot. Thelma részletes használati utasítást talál. Pontosan követi az instrukciókat. Az overál éppen a mérete, az áttetsző műanyag egyre kellemesebben simul rá, ahogy átveszi a test melegét. A hasítékok is megfelelőek. A lábak között és a melleknél. A búra következik, az oxigénpalackkal. A leírásnak megfelelően belép a zöld ajtón. A férfi kézen fogja, a franciaágyhoz vezeti. Óvatosan a párnák alá helyezi mindkét tartályt. Közelebb csúszik a nőhöz. Gumikesztyűs kezével gyengéden széttárja a remegő combokat. Az ujjak egyre mélyebbre hatolnak. Thelma becsukja a szemét. Akarja. Újra és újra. Fogalma sincs mennyi idő telik el. Szomjúság kínozza.

A férfi átöleli a vállát, a fürdőszobába kíséri. Kábultan a székhez botorkál. Az ajtó becsukódik, váratlanul megremeg körülötte a berendezés, mintha süllyedne lefelé. Mozdulni sem bír. A garázsban szabadul az álcázott liftből. Hánynia kell. Ruháját már gondosan előkészítették a cipőkkel együtt. Meztelenre vetkőzik, tántorogva rángatja magára a vékony szatént.

A sarokban különböző méretű overálok hevernek. Tábla jelzi, ha nem lenne egyértelmű. Használt. Eszelős mozdulattal dobja oda a sajátját. A búra apró szilánkokra robban.

Felkapja a táskáját, öklendezve kapaszkodik a nehéz fémajtóba, hirtelen az utcán találja magát. Kijárási tilalom van, villan át az agyán. Valahogy ki kell bírnia egy órát. Háztól házig oson a zuhogó esőben, a közeli buszmegálló padjára kuporodik. Az ázott test némán rázkódik.

 

Anya, anyaa, te sírsz?, hajol fölé két világoskék szempár. Most jön a kedvenc részed, a ’hevimetálos uszkár’! Ébredj fel!

Rakott palacsintát készít vacsorára. A lányt öt körül mondta le. A telefont kikapcsolta. Rajzfilm premier jön a Netflixen.

 

A nappaliban kezek, lábak összegabalyodva.

 

 

A borítókép a szerző illusztrációja.

Vélemény, hozzászólás?