Jártam Ámor Ligetében,
S láttam, amit sohase még:
Kápolna épült középen,
Hol a fűben játszottam rég.
És a templomajtó zárva
A tízparancsolat alatt;
Beléptem hát Ámor Lugasába,
Hol rég sok bájos virág fakadt;
S láttam, sírokkal van tele,
Virágok helyett sírkövek;
Gyászpalástban papok köröztek,
Vadrózsával kötve bút, örömet.
One thought on “William Blake: Ámor Ligete”
Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.