I
Y árva betű, régóta gyanús vagy előttem,
Ösméretlen szám vagy sok kivonások után.

                              II
A kivonás megvan – kevesebb mint semmi kilenccel,
Y elvesztél, lelked örökre adós.

                              III
Elsőnek szereted magadat nézetni: mi vakság!
A betürend nyilván ellened adja szavát.

                             IV
Tán visszájáról vagy az első; sánta vagy ott is:
Eltördöste szegény lábadat a sok esés.

                              V
Annyi esésid után nyughatnál végre, de nem tudsz:
Régi szokásod már s kedves az, ami szokott.

                              VI
Nem bántlak többé, csak ez egy kérdésre felelj meg:
Amiket állítasz, valld meg, ugyan hiszed-e?

1830—1836

 

 

 

(Kép: Liz Maxwell festménye)