Elindult a tizedikről. Nem a liftet választotta. Ha lifttel indult volna, biztos, hogy elkésik. Először arra gondolt, hogy miért olyan szerencsétlen helyen kapott szobát, mint a tízedik. A vizesblokk nem működik, csőrepedés miatt elzárták az egész szinten a vizet, ha zuhanyozni akar, le kell sétálnia a kilencedikre. A kilencediken járt, mikor az apja jutott eszébe. Az apja kilencedik gyerek volt a családban, kilenc pofont kapott tőle kiskorában, ha rossz volt. Soha sem érezte az összefüggést köztük, de egy életre összekapcsolta a két dolgot. A nyolcadikra érve a kerületre gondolt. Ott lakott négy évig, ez alatt hétszer verték meg, jutott eszébe a hetediken, ahova elképesztő hamar eljutott, úgy érezte egyre gyorsabban halad. Jó, hogy nem a liftet választotta, így nem késik el. A hatodikon mintha megállt volna. Emlékek sora tört elő belőle, mindegyik nyári emlék volt. Az ötödiken érezte a szelet, a hűvös, csípős, mozgó levegőben érezte a tél szagát. Holnap havazni fog, gondolta, sőt tudta, mert valahogy mindig eltalálta, hogy milyen idő várható. A negyediken meglátott egy lányt, akinek integetni próbált, de az már el is tűnt a szeme elől. Nem látott tisztán, a lány alakja elmosódott. Vajon visszaintegetett?- kérdezte magában. Visszafordult volna a másodikról, de már nem bírt megállni. Különben is elkésett volna. Az elsőn már hallotta az utca zaját, autók dudáltak, labdák pattogtak a szomszéd játszótéren. A félemeletre érve azon mosolygott, hogy ez a szint teljesen értelmetlen. Ki áll meg a félemeleten? Még a lift sem áll meg a félemeleten, pedig van hozzá gomb. Mekkora baromság ez a félemelet-dolog!- gondolta végül, mikor pont időben, ahogy tervezte, bár a hatodikon, úgy érezte túl sokat időzött, és a negyediken lakó lány kissé elterelte a figyelmét, de ezek ellenére mégis pont időben odaért. Ha lifttel indult volna, biztos elkésik. Megérkeztek a mentők, akiket a lány hívott a negyedikről, de már késő volt. Még a helyszínen azonosították a testet.