Befogadás

Interpretáció

Szép múlékonyság? Átmenetiség.
Az írás. Már-már azonos
A távollevő beszéddel.
Hallod, ahogy sóhajt a varrótű,
Mielőtt beleölt a szövetbe.
S a toll vagy a billentyű engedelmes
Teste utána liheg, hogy kövesse.
Amint a szürkület átfordul estbe.
S jön a gondolat fáklyafénye,
A nyelvi létesítés, mint szent művelet.
S alkotunk hangulatot s képeket?
Nem mi vagyunk. Isten talentuma.
A nyelv beszél. Rögzítetlen hagyomány.
Ki tudná pont ezt? Az önmegértés talány.

Louise Glück-etűd

A fűhárfa édes könnye

A tudás, mint a nyelv, befagyott tó.
Egy hír szakítja be a hártyás jeget.
Kék szótövek tartják az eget.
Kognitív nyár. Bárány a védjegye.
A nemesedés és a lealacsonyodás elegye.
A féltékenységet a hársfa érzi-e?
Sziklás öböl a teáscsésze. Kút a kanál.
Füstüveg tálcán szőke szempillákat talál.
Oly szomorú a letört fül miatt a tál.
Hogy megkeseredik benne a dél.
Felette a muslica a lepke elől kitér.
Anna csontnyelű késsel,
Gerezdekre vág egy almát. Ki tudja,
Frigye elhalasztása miatt mit él át?
De ajkaival áldja Isten
Frenetikus hatalmát.

Jézus Nobel-díja

Végre valamit az emberiség ad

Az emberiség megmentéséért
Önfeláldozó magatartásáért
A kereszten végrehajtott tökéletes
Áldozatáért hogy a vérét adta
Ártatlan létére a vétkezők millióiért
Amivel elérte, hogy van bűnbocsánat
És engesztelést szerzett, hogy kibékítsen
A Mennyei Atyával, az Örökkévalóval
Hogy megnyissa az Eget fölöttünk
A szellem által helyettünk vállalta át a halált
Hogy mi megkapjuk, amit nem érdemeltünk
A kegyelmet. S ne kapjuk, amit érdemelnénk
A büntetést. Hogy elkerülhessük a poklot
Emberré változott át megalázta magát
Nem tekintette zsákmánynak hogy Istennel egyenlő
S hogy ingyen adja mind ezeket
Annak, aki hiszi: hogy: valóság
Az Ő feltámadása a halálból
Hogy Ő megkapott Isten Fiaként
Minden hatalmat a Mindenhatótól
A kolosszális üdvterv megvalósítójaként
És hogy Ő ajándékozott meg minket
Isten Szellemével, amit Pünkösdkor küldött le
S aki időn kívül is Úr
A legsötétebb erők fölött is karmester
Aki az Örökkévalóság és a Mindenség Ura
Ja. És megtanított szeretni. Grandiózus
Géniuszok Virtuóza: Jézus

S a grémium elszégyellte magát
És bocsánatot kért a Messiástól
Hogy csak most jött rá, milyen nagy áldás
A megváltás
(De még időben.)

(Illusztráció: Billy Childish: “midnight sun/frozen lake”, 2017)

fiatal system error

*

halálra gázolta egy férfi a HÉV-et

*

cipőcsont

*

a siker elleni járványos védekezés

*

ütközési mánia

*

magyar nehézségügy

*

alipari hecckampányok

*

gépi demokratikus köztársaság

*

ürömlány

*

kórházi vágyfelszabadítás

*

munkavégzéssel összefüggő meggebedések

*

csak ordítási hiba történt

(Illusztráció: Andrew Tilsley: Experiment)

Postás Misi

Nagymamám barátja a Postás Misi,
hetedikén hozza a nyugdíjat.
Vagy hetedikéig, legkésőbb. Jóban kell lenni vele,
mert akkor a leveleket mákos tésztába süti,
úgy dobja be, hogy ne ázzon el, ha csepereg.

A Postás Misi méhész, tavasszal
bemásznak a fülén a méhek, mondjuk
csak minden második. Úgy duruzsolják,
hogy a strand melletti hársfák
idén későn virágoznak, ezért laminálni kell
a maradék virágot még a júniusi eső előtt.

Kivágták a ház előtt a tölgyfát. Vagy
a meggyfát, vagy a fűzfát. A törzsét elvitték
daruval, pedig a miénk volt. Postás Misinek
már nem kell kerülgetnie a biciklijével
minden hetedikén, vagy hetedikéig.
A törzsét a rászorulóknak adták, vagy
mákos tésztába sütötték, pedig
nekünk is kellett volna hetedike előtt.

A Postás Misi pálinkát is főz. A telek
végében fogja őket hálóval, a kisüstiben készíti,
megél belőle másodállásban, számlát nem ad.
A tanuló postás, a Géza, két nap után írta meg
a felmondását, a leveleket meg csak
a szél hordta el. A hivatalban pletykálták,
a nagymamám meghallotta, amikor ott
reggelizett mákos tésztát.

A fűzfa, vagy meggyfa, vagy tölgyfa
csak a rászorulóknak volt útban meg
a Postás Misinek mielőtt
megcsípték a méhek belül. Utána
már csak a többi fát kerülgette,
a strand melletti lamináltakat, pedig idén
későn virágoztak, hetedike után, júniusban.

Méhész Csilla és az idő

Méhész Csilla elköltözött,
elvitte magával az időt.
Szolnokon lakik egy kislakásban,
a szobában az idő, a nappaliban ő alszik
az éjszakás műszak után.

A nagymamámnál elromlott a falióra,
helyette kosarakba rakják az almát,
így mérik. Az udvari almafából hallani
azóta a ketyegést, délelőtt a törzs,
délután az ágai ütik.

Méhész Csilla szereti az időt,
minden kapkodással együtt elfogadja,
hajnalban kenyeret süt neki, mikor
az almafák arról énekelnek, amit álmodott.

Méhész Csilla nem tud elaludni,
nagymamámtól kér gyógyszert
a strandon. Az idő végigfolyik a törzsén,
a nap sem tudja megállítani. Akkor
boldog, ha felszárad,
vagy az almafák felisszák.

(Illusztráció: Hormok Magdolna: Friss kenyér)

A hatodik

Anyám hatodik szülése vagyok.
A gyerekek pontos száma három.
A kérdéseknek szűk rése ragyog,
a válaszokat majd kitalálom.

Tégla rajtam, hogy meg éppen én maradtam,
erős, aki halni tud, anélkül, hogy él.
A fal omlik. Megnyílik a föld alattam.
Két fél testvér az kettőt vagy csak egyet ér?

Rügy voltam egy letört ágon. És most
hat kis fácska fogócskázik a kerteken.
Szoknyánk leng, a zöld, a szép, a lombos,
de gyümölcsöt az anyámnak csak egy terem.

(Illusztráció: Claudia Tremblay: Her black dress)