színes sziklák (szóval így volt)
azt álmodtam, hogy színes sziklák között megyek
később valaki kérdezte (mondta?)
a színárnyalatokat
a számukat
nagyon meglepődtem
én csak vándoroltam köztük
most, hogy így mondom, kezdek menni az álomba vissza
igazából ez a cél
L.-lel jól megvoltunk
ő is álmodott mellettem
a maga álmodványait
a villanyokat elfelejtettem lekapcsolni
és a fogmosás is tolódott
bizonytalan idők
mert én a színes sziklákat
kerestem, amikor az álomfelszín közelében voltam
amikor a legtöbb esély volt rá
de nem bírtam felkelni mégse
csak álmodtam, hogy felkelek
L.-nek mondtam, hogy nem baj, persze, aludjon tovább
de én majd itt meg ott leszek holnap
ő nem tud korán felkelni
mondta és röhögött
nem erőssége
röhögtem, nekem se
de azért fölkeltem
kerestem az utat a fürdőszobába
L. kedves, patinás tárgyai közt
a bőrfotel meg a zongora közt alig volt hely
közben csak a sziklákra gondoltam
a part mentén lapulva, a vízbe esve
ha volt víz
és a vándorlásra köztük
valaki álmomban méltatott
hallottam a hangját
azt mondta, hogy „itt az arc elmosódásáról van szó”
és láttam egy képet, sok kis arccal,
amik villogtak, elfordultak, mint felfüggesztett kis villogó lapok
az arc félig eltűnve
érdekes volt
nahát, ez látszik?
csodálkoztam
aztán, hogy „itt meg változó figuralitás”
érdekelt
ahá, így fogják föl, így értik!
de valami zavart
„de hát ezek nem is installációk voltak… nem képek…
én nem is képzőművész vagyok – gondoltam – hisz ez mind előadás volt”
„hogyhogy csak képet elemeznek, és azt is csak rólam”
közben fiatalok jöttek
szimpatikusan néztek
láttam, azt hiszik, most kezdek én is a műhelyben
a festők vagy az ácsok közt
ki-be jártak, halomban álltak az anyagok
közben hallottam a hangot,
amint elemez
és kerestem a vécét,
most igazából eredetileg fogat mosni keltem föl
de a valódi cél az volt
hogy visszamenjek
folytatni akartam a vándorlást
a sziklák közt
amiknek nem számolja a színét senki
csak vannak
most hogy végre tényleg lekapcsoltam a villanyt
és leírtam ezt
úgy érzem, megvannak
meg fogom találni őket
zöldliliom
mindenki azt hiszi, képekben beszélek, pedig nem:
tényleg egy zöldliliommal élek.
kedves chlorophytum!
virágozzál, növekedjél, burjánozzál!
ahogy eddig, ugyanígy, tovább!
túléltél nálam mostoha időket, két teljes évet egy vízköves pohárban
épphogy csak újratöltöttelek, elég kínos
te voltál az első szobanövényem
senki zöld előtted nem próbálkozott
aztán valahogy a makacsságod abban a vízköves pohárban
hogy nem és nem
hogy mégis
hogy csakazértis
egyszer csak hatott
egyszer csak rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább
muszáj, hogy elültesselek
MOST!
viszont mióta nálam cserépbe kerültél és földbe eresztetted a gyökereid, elkerülnek a férfiak
péntek este egyedül jövök végig a városon a tréning után
nem randizom senkivel és egyedül alszom
zöldliliom, hűséges társam
kedvesem
egyetlenem a polcon
nem te működsz itt véletlenül?
nem te térítesz el tőlem mindenkit féltékenyen?
zöldliliom, íves, zöld szökőkút,
az ágyba mégse vihetlek
bár vannak ilyen irányultságok az emberi nemben és mítoszok is
nőj tovább, amíg alszom
nőj mindenhová, fond be, fusd be a falakat,
nőj, nőj
élj
légy szabad
(Illusztráció: Celia Wilkinson: Salt Lake (Australia))