Görnyedt hátú cigaretták hevertek az asztalon. Egyenként állítottad őket sorba, míg arról kérdeztél mit is gondolok tulajdonképp az örökös körforgásról. Közhelyes beszélgetésnek indult, mégsem vált azzá. Mámoros levegőben úsztak a füstkarikák melyeket hozzád intéztem üzenetként. Értetted te, csak nekem nem szóltál. Drámai költeményként írhatnánk me…g történetünket hisz a dramatikus jeleneteink tele vannak filozófikus tartalommal. De mire leírnám a történetet, a toll mindig kiszárad. A szám is kiszáradt már az örökös belemagyarázásokba. A te tolladnak hatalma van. És a te szádnak is. A te tollad mindig fog, de te sosem használod mondván megtennéd csak rosszkor rossz helyen szólok mindig, hogy megtedd. Már sok cigarettányi ideje mondod ezt és én ezalatt hétszer írtam volna már meg amit rég meg kellett volna.Görnyedt hátú emberek feküdtek egymás mellett. Számszerint 2. Egyenként állította magában sorba az indokokat, hogy miért is fekszik ott mellette. Közhelyes éjnek indult, és talán azzá is vált. Mámoros levegőben úsztak a hullámok, melyeket mi formáltunk egy emberöltőnek tűnő idő alatt. A drámai költemény már íródik és hatalma is gigantikus magasságokra tör. Immár teljesen mindegy, hogy ki van, és milyen helyen. Sok cigarettába került ez az egész, mely körülövez minket. De még tart. És fog is. Újra meg újra ismétlődik. Az örökös körforgás.

Rég volt már, hogy idemenekültem a fájdalmas valóságomtól.Mostanra megváltozott a fájdalom, s a menedék is. A kettőből egy lett, belőlem kettő.