1.                                                                                               

 

A legelső napon

nem voltam jelen,

kövek ringatóztak

a legelső tengeren,

se hullám, se szél.

A nap volt a víz,

a só volt a meleg,

a vízben a só,

s a sóban a nap.

Az első tengeren

a só volt a meleg.

 

2.

 

A második napon

még csak a szárnyak,

először egy hasadt,

mintha véletlenül,

majd azután dél felől

csillámló bolyokban,

aranyló kaszákként

szikráztak a szárnyak,

s a szárnyakkal együtt

már a Dél közelgett.

 

3.

 

A harmadik nap

a második délutánja,

estébe hajlik,

és feljön az első hold,

feljön az első hold,

én állok fölötte,

a telihold szélén

kobra árnyék cikkan,

a homályból húst vesz,

abból rakja torkom,

levegőt csihol rá,

lelkem a lopott szél.

 

4.

 

És látom, hogy madarak,

és látom, hogy a vizek,

a falak rései közt

a sós levegő sziszeg,

azt mondom magamnak,

mesélj most mindent el,

mindenre emlékszel,

felejts is mindent el,

torzókat építesz,

mindenért meglakolsz,

kövek köhögnek, ha szólsz.

 

5.

 

Az utolsó napon

a szél csapkodja vérem,

az utolsó hold jön,

az utolsó fivérem.

 

              Se hullám, se szél,

              a sóbálvány kacag.

 

Az utolsó napon

egy fehér kövön fekszem.

Fekszem,

               lélegzek,

                            nem lélegzem.