Bogarak

 

A bogarak, mint az áram, úgy folytak, sokasodtak.
Tisztára nyalták a föld kérgének sebeit.

Mint egy nő, ruhája kifordítva, úgy aludt a városi éj.

Ma kiszárítom kagylóhéjamat.
Pikkelyes bőröm fém-hideg.

Kifestett fél-arcom titkát nem tudja senki.

A nő arcán sebhely, az éj a kedvére tesz, s lopott külsejét /
fesztelen viseli.

 

Kék ló

Lefele vágtatva a hegyről, a ló hirtelen megbokrosodott. Aznap történt, amikor kéket kezdett enni. A nyár kékre festi a nők szemét, ingujját, majd örömében megpörgeti őket a város főterén.

A teraszokon ülő vendégek annyit dohányoznak, hogy a bádog-ég kis köröket rajzol a hölgyek hajára. Arra gondolok, hogy használt zsebkendő módjára eldobom szomorú emlékeim. Bár feledni tudnám a szerelmet, a megbánást, a lakozott cipőmet!

Talán ha nem ugrom ki a másodikról…

A tengerszint a mennyekbe emelkedik.

Pillér Emília Réka fordításai

 

 

 

Sagawa Chika 1911-ben született, és fiatalon, nem sokkal huszonötödik születésnapja előtt halt meg gyomorrákban. Rövid, de termékeny élete során a modernista és avant-garde japán költészet
egyik prominens alakjává vált. Japánban ekkor kevés női költőt ismert a közélet, és közöttük is a tradicionális formák, a tanka és a haiku, voltak népszerűek. Sagawa Chika újszerű kísérletezése szokatlan formákat és képeket társít, néhol prózába hajló szövegei szürreálisak és misztikusak. Különleges, forradalmi stílusát a nagy hírnévnek örvendő kortársak, Hagiwara Sakutaro, Nishiwaki Junzaburo, Ema Shoko és Momota Soji is méltatták.