Robban a fehérség

Robban a fehérség a levegőben.
Még nem látod a havat, de itt az ígérete:
selyemkendőt húznak át a csonthidegen.
A halott nő is sírni szeretne: szerteszórni
limlomot, bánatot, számlát, fáradtságot,
gyűlölettel összemocskolt leveleket.

Aztán csak nézni, ahogy szerte, szerte…

csipkévé válik, ami más nem lehet.

Vélemény, hozzászólás?