Ennyi, Urunk. Tágas nyarad betelt.
Árnyad napórák síkjára nyugosszad
szeleket küldj, a földeket seperd –

Szavad érleljen végső gyümölcsöt;
deríts két délies napot is ehhez,
a cukrok borrá változása s ez lesz
a végső íz, mivel őszöd tetőzöd.

Kinek nincs most, már sosem jut födél,
s maga marad, kit most magára hagytak.
Álomtalan, olvas, levele zaklat,
s a parkot róva föl-le mendegél,
mikor az ágak egyre csupaszabbak.

Botár Attila fordítása