(Mezopotámia, Egyiptom, Fönícia, Bizánc)

ALDEBARAN

Lávakövet ettem,
tenger eget ittam.
Babilonkék legelőm
felett egybefolytak
éjszakák, nappalok.
Ám a Sivatag Leánya
szarvamra holdkoszorút,
nyakamba napkantárt vetett.
Azóta lehunyt szemekkel,
pillák, pálmák alatt
ezüst törzseken,
gyöngyház tollakon
pengetve citerázlak.
Éj Fehér Bikája,
aranyszőr napsugára,
ében tó tükrében
táncoló csillagom.

A KISDED

Spirálkarok zsombékjai
ringatták e bölcsőt.
Papiruszzuhatag
dédelgette, óvta délverőtől,
szélhinták, párafák
lengedeztek arca
szélrózsája felett.
S már köldöklótuszában
lazúrkővel,
szájszögletén
mirhagyönggyel
viszi a dajkahátú ár,
röpíti a hűs,
a lantajkú légég.
S Ő csak szendereg
cédruspillák alatt
kék bolygó szemekkel.
Sötét égitestek
örvénylő spirálkarmai,
jéghártyás pupillák felett.

KORONA

Súlytalan mancsokkal lépdelek
sötét csillagok ékszerboltján.
Lobbantom galaxisokra
éjtestek üvegvitrinjeit.
Enyém a krisztustövis
korallága, mellbordák tűzhala,
homlokcsont homokkobrája.
S a legkisebb hattyúlánynak
adom mennyei királyságom
legdrágább ékszerét,
szemérmek csillagdiadémját.
Úgy pilledek gyöngyházölében
süllyedő főnixevezőkkel,
hűs kezek s napcsóvák
mézes pálmái alatt.

AZ ARANYSZARVÚ

Bíborban születtél,
bíborban temetnek.
Te titkon legszelídebb.
Csonttorony éjtollú csalogánya,
estkanálisba vetett test;
csillagtorkú, világtalan ének.
Vakítottál, vakíttattál.
Szakítottál, szakíttattál,
karók, korok virágkoronája.
Alkonyfátylunk bíborcsigája.
Derengő porfírpor
márványok hajnalhasadásán,
napsörényű érc,
aranyszarvú hold
sötéten remegő vízen.