prizma

szerinted ha egy könyvtárban egy könyvet
rossz helyre rak vissza valaki
véletlen?

lehet hogy akkor lenne teljes rend ha
a legszokatlanabb módon
látszólagos logika nélkül pakolnánk mindent
hogy olyan legyen az egész első ránézésre
mint bármelyik füzetem amit
nem látsz át mégis tökéletesen a helyén van minden

az elmúlt pár hét is ilyesmi és
ha a letaposott füvet nézzük
vagy azt ami letaposta
az időt feltöltő tartalmat
igazából attól függ mit látunk hogy
melyik oldalról figyeljük ahogy
a prizma is máshogy töri
meg a fényt különböző szögekből

ha szorosan egymás mellé állunk ugyanaz
a kép jelenik meg

szóval
ebbe

ha egyszerre ketten belelátjuk az már valóság?

 

vissza

úgy vonulsz végig csodálatom oszlopcsarnokán mint
véres pankrátor a ringen – nem lehet nem hesszelni
elég közel vagy ahhoz hogy szemüveg nélkül is
megigézzen a hajnal diavetítője előtt mozgó alakod
húsz perc múlva mész dolgozni
én haza – nem akarok
útravalónak készítek az agyamban pár felvételt arról
ahogy fáradtan
pakolsz

vonat
gondolat – több mint egy hétig újra egyedül alszom
megszorít a kilencedik csigolyánál
csak az nyugtat hogy mindketten viszont vagyunk
szeretve

pár napos együttlét után a valósághoz vissza kell
kalibrálnom a műszereimet
az Astoria alatt jutott eszembe hogy a
metróban van a legjobb térerő egész Pesten
buszra szállás előtt gondolkodtam el
milyen nap van – a telefonom szerint péntek

időközben rájöttem hogyan tudom a szoftverfrissítés
után lenémítani az értesítéseimet
úgy
hogy
a szeizmográf csak a föld mozgására remegjen
a zsebem csak a tiédre

 

0515

 Vágyaink és félelmeink által épített hegyre
kísérsz, hogy megmutasd a kilátást.
Nyirkos ösvényeken vezetsz egy szirt
pereméig – ez a csúcspont.
Lent – valóság.
A szakadék széléről épp fordulnál vissza,
mikor agyamat a kívánságból képzett ködbe
temetve leugrok.
Csak egy dolgot felejtettem el;
Még mindig fogom a kezed.
Zuhanás közben egy fa fog meg minket.
“Minek kellett?”
Most
……….mindketten itt fekszünk egy bokor
alatt, a fa tövében, mint teniszpálya kerítésén
átütött rongyos labdák;
……….kétségbeesetten
………….próbáljuk
…………….a leveleket és a sarat
……………….leszedegetni
………………….egymásról.

 

(Illusztráció: Mihai Criste: The Kiss of Autumn)