„A kritika (az ’ítélni’ jelentésű ókori görög κριτική szóból) olyan publicisztikai vagy esszéműfaj, amely valamely művészeti vagy szellemi alkotás – festmény, zenemű, szépirodalmi alkotás, színdarab, tudományos kiadvány stb. – értékelésén, elemzésén keresztül a magasművészet vagy a tudomány aktuális állapotáról, eredményeiről ad képet a nagyközönség számára.” (Wikipédia)
Ughy Szabina első verseskötete, a Külső protézis három részre oszlik, melyeket egy-egy Wikipédia-idézet vezet be. Pontosabban egy adott jelenség, fogalom, dolog meghatározása a híresen – vagy inkább hírhedten? – „megbízható” Wikipédia internetes oldalról. Kérdés az, hogy ezek a meghatározások azt tükrözik, hogy pontos definíciót nagyon nehéz adni egy bizonyos jelenség, fogalom, dolog stb. számára; arra, hogy számos közelítés lehetséges; vagy a kötet szerzője halálosan komolyan gondolta, hogy a Wikipédiát használja forrásnak. Sajnos jómagam ez utóbbi felé hajlok, már csak azért is, mert az előbbi két esetleges megközelítést a kötet nem indokolja, és éppen ezért nem tartom jó vagy egyedi ötletnek; ráadásul, ha már mindenképpen meg szeretnénk határozni a cikluscím jelentését, akkor miért nem ütünk fel egy „megbízhatóbb” enciklopédiát, lexikon, mint pont a Wikipédiát?! Félreértés ne essék, nem magával a Wikipédiával van gondom (bár lehetne), hanem a cikluscímek sokkal izgalmasabbá válhatnának, az olvasó fantáziáját sokkal jobban megmozgatnák, ha nem definiálná őket a szerző.
Az első ciklus címe Ködfelszakadás, amely elnevezés önmagában nagyon találó, izgalmas vagy elgondolkodtató lehetne, hiszen a köd-, az eső- és a pára-metaforák igen szépen bomlanak ki a különböző költeményekből. Ennek ellenére számos melléfogás jelentkezik már ebben a ciklusban is – és most nem ismétlem tovább önmagam azzal, hogy az egyik nyilván a Wikipédia-meghatározás. További problémának érzékelem, hogy egy-egy versen belül nagyon hullámzó az egyes sorok átgondoltsága, megformáltsága, ebből fakadóan gyakran előfordulnak közhelyes megoldások is: „Új albérlet, még szokni kell a hangjait” (Átmeneti megoldás); „de attól, hogy szétmentünk, / útjaink néha mégis lehetnek közösek” (Aluljárás). Ez az időnkénti közhelyesség a kötet későbbi darabjaiban is felbukkan.
A mai köznyelvi szóhasználat igen erősen jelen van, ami helyenként jó megoldás, sőt igen elgondolkodtató, helyenként viszont nem odaillő. Az előbbire példa az Átmeneti megoldás című vers, amely annak ellenére, hogy a kezdő sorok nem jól sikerültek, már címében is egy égető problémát jelez, azzal a sokak számára mára már borzongatóan ható kifejezéssel, hogy átmeneti megoldás. A költemény záró sorai kifejezetten jól sikerültek, igyekeznek ellensúlyozni a kezdők döcögését: „De aki a tükör másik oldalára költözött, / csak visszafelé lát.” Az utóbbira, a nem odaillő szóhasználatra pedig a Fénykép egy mobilon, a Bad Disc vagy a Felejtős című alkotások lehetnek jó példák. A Fénykép egy mobilonban megjelenik ugyan az eső-motívum, aminek a későbbiekben is még fontos funkciója lesz, de összességében hasonlóan gyenge próbálkozás, mint a már címében is ingerlő Felejtős.
Ami viszont dicséretreméltó, az a ciklus megszerkesztettsége, megkomponáltsága. Ez az egész kötet erénye is. A cím, a Ködfelszakadás jelensége és az abból fakadó természeti jelenségek sora „motívumhálót” alkotnak, amely átszövi szinte az összes verset. Ez a ciklusnak hangulati többletet is ad. A ködfelszakadás mint kitisztulás, a dolgok éles látása jelenik meg; ennek ellentéteként pedig a sötétség és a várakozás – várakozás gyakran arra, amit nem ismerünk. A ködfelszakadáshoz kapcsolható motívumok – a már említett köd, eső és a pára – pedig általában valamilyen negatív dologhoz, eseményhez tartoznak (szakítás, elválás, a megszokástól való félelem vagy undor stb.) vagy azokat előzik meg, és a harmadik ciklusban is vissza-visszatérnek.
A második ciklus, Bomlási sorok címmel szintén vissza-visszatérő motívumok mentén szerveződik. Az emberi elmúlás, a halál, a bomlás, a várakozás és az ezzel járó bizonytalanság – amely „jelenségek” már a költemények címeiben is megfogalmazódnak pl. Öreg tükör, Péntek, Memento mori, Váróterem – a lírai ént arra is késztetik, hogy szembenézzen ki nem mondott tényekkel, számot vessen a lehetőségeivel és válaszokat keressen a miértekre. Az átmenetek, váltások mibenléte, kérdése erősen jelen van a költeményekben: „Próbálom utolérni az átmeneteket, / ahogy a dolgok egymást váltják.” (Egy másik erdő); „Én vagyok a kettő közt ingó nyelv” (Elalvás előtt). A nyitottság, a befejezhetetlenség az Öreg tükör című versben egy ki nem fejtett, „elharapott” hasonlat formájában jut kifejezésre. Az „olyan lesz minden, mint” záró sor azt is jelzi, hogy a hasonlítás lehetetlen, nincs megfelelő szó, amellyel a hasonlat teljes értékűvé válhatna.
A harmadik ciklus kiemelkedő az előző kettőhöz képest. A cím, Külső protézis a kötet címe is – nem véletlenül, ugyanis a legerősebb és legtömörebb, megformáltságukban is legjobb költeményeket itt olvashatjuk. A központi motívum a betegség, a rák, ami a versekben meglehetősen naturálisan bontakozik ki: „Hányástól felmart nyelőcsövén és szája / sebei között a szavak nem jutották át.” (Fürdetés). A költemények többségében egy gyermek szenvedését láthatjuk (Ólomköpeny, Távoli részletek 2.). A Harmadik személyben című alkotásban önmaga fel nem ismerése, és ennek megdöbbentő volta a tükörben való szembesülés során azt váltja ki a lírai énből, hogy többé kívülállóként, harmadik személyben tekintsen magára: „s ezentúl, ha magára gondolt, / átváltott harmadik személybe.”
A harmadik ciklus irányadóként szolgálhatna Ughy Szabina esetleges további kötetei számára. Ebben a részben ugyanis háttérbe szorul a közhelyesség; a megjelenített betegség, a rák pusztítása napjainkban sajnos meglehetősen aktuális téma; a nyelvi, kifejezésbeli megoldások pedig találóbbak a megelőző ciklusokhoz képest. Összességében a kötet egészére elmondható, hogy jól megszerkesztett, világos kompozíció bontakozik ki az olvasó előtt, a különböző „motívumhálók” viszonylag egyediek, bár helyenként kifejtetlenek maradnak. Ennek ellenére a már említett közhelyesség, a definíció az egyes ciklusok előtt és a hullámzó színvonal gyengítik Ughy Szabina első megjelent kötetét.
