gyedik cetli, pócsmegyer, húsz
augusztus kettő, vasárnap, el
viselhető a fájdalom, amit má
soknak okoz, egészen a részlet
gyökeréig merészkedik a féreg,
a héber változat szerint gömb,
a görög változat szerint egye
nes. miként szárnyaszegett an
gyalok tánca a levágott való
ság fölött, a fiatal lány egyet
len célja a tévedés, a számok
számtalan jelentése közül a
zöld árnyalatába öltözik,
templom a csönd, az ima áru
öltöző, pócsmegyer, húsz
szeptember négy, péntek,
madarak a vetkező haj
nal háta mögött, orosz
lán és fekete angyal, té
vedéseink halvány színek
be öltöztetik a szabályok
hiányát, a szentek azt
gondolják, szent vagyok, vé
letlenül a meg nem történt
történetek története verej
tékezik a tükörben, tolvajok
lopják a mozdulatlan időt,
örökkévaló némaság
tödik cetli, pócsmegyer, húsz au
gusztus három, hétfő, hol volt,
hol nem volt, feltekintek arra,
aki átszúrt, volt egyszer egy
szárnyaszegett angyal, a törté
net vége homályos, a várakozás
végén mosolyog a lány, a férfi
teste azonban nem látható,
porban a pór, aki lovon ül,
megteheti, hogy elválasztja
a lélek meztelenségét a lélek
ruháitól, angyalok között meg
vetett, természetes dolog a láz,
fekete hajnal harmatoz
olvasat, pócsmegyer, húsz szep
tember három, csütörtök, foly
ton a testedre gondolok, de a
tested láthatatlan, kenyérmor
zsa az asztalon, mondatok mö
gött motoznak másféle monda
tok, hangokba csomagolt hallga
tás. motoznak helyett motosz
kálnak, érzékszerveink eszün
ket nyalogatják, aki motoz, tapo
gat, aki motoszkál, neszez, bi
zonytalan állapot a nyelv,
az erdő érintése a templom
tapintásával azonos
todik cetli, pócsmegyer, húsz
augusztus négy, kedd, vissza
kellene térnem az első
szeretethez társak nélkül,
magányosan, tervrajzok közt
lehetséges épület, mert
bekeretezni nem lehet
a lehetőségeinket,
hol volt, hol nem volt, volt
egyszer egy gyermek, kenyérré,
borrá változott, ízetlen
csoda, tévedéseink a feltámadt
templom csendjébe öltöztetik,
időnként a hét megmutatkozik
(Illusztráció: Miranda Woollett: In the Shadows)
