Érzed? Ez rohadó lombnak a szaga,
ott kopasz földek állnak szótlanul;
s a holnap, most még bárhogyan tagad,
derékba töri majd megkopott nyarunk.

Szikraeső a bozót, de hirtelen
ezt az egészet, engem meg téged,
elnyeli a meséket az enyészet,
és többé már egy virág sem terem.

A rémült lélek vágya csupán ennyi:
tudni a létezést elengedni,
fonnyadás közben büszke fának lenni,
ősszel is színekre, ünnepre lelni.

Csősz Gergő fordítása