A bárban a bomba tizenhárom húszkor robban majd.
Most úgy tizenhárom tizenhat lehet.
Még van idő arra, hogy valaki ki
vagy besétáljon az ajtón.
A terrorista már áthaladt az utca túloldalára.
Ez a távolság távol tartja a robbanástól.
És milyen csodás kilátás – akár a filmekben:
Az a nő, sárga kabátban, az imént lépett be.
És az a férfi, fekete szemüvegben, éppen kimegy.
A srácok farmerban, csupán beszélgetnek.
Tizenhárom tizenhét és négy másodperc.
Az alacsonyabbik, az szerencsés, felül a robogójára,
de a magasabbik bemegy a bárba.
Tizenhárom tizenhét és negyven másodperc.
Az a lány, zöld szalaggal a hajában, előre megy.
Aztán hirtelen elmegy előtte egy busz.
Tizenhárom tizennyolc.
És a lány eltűnt.
Volt-e olyan ostoba, hogy bement vagy se,
majd meglátjuk, mikor kihozzák a testüket.
Tizenhárom tizenkilenc.
Isten tudja hogyan, de senki se lép be.
Az a másik fickó, kövér és kopasz, mintha ki akarna menni.
De várjunk, mintha keresne valamit a zsebében és
úgy tíz másodperccel korábban, mint tizenhárom húsz
visszamegy azért a vacak kesztyűéért.
Pontban tizenhárom húsz van.
Mit nem adnék ezért a pillanatért.
Egy pillanat sincs már hátra.
Nem, még nem.
Na, most, igen.
És a bomba felrobban.
Fordította: Nagypál István
