Két vers, melyeket huszonharmadikán saját kedvére költött.

Tavaszi réten
gomolyog csak a pára,
szívem szomorú.
Most az alkonyi fényben
egyre sír a poszáta![1]

Házam kertjében
kicsiny bambuszligetnél
szellő fújdogál:
milyen csendesen susog
ezen az alkonyaton!

Egy vers, melyet huszonötödikén költött. 

Nyugodt, langymeleg
ragyogó tavasznapon
pacsirta száll fel.
Bánat üli szívemet,
hisz egyedül gyötrődöm.

Ragyog a tavaszi nap, s szól a pacsirta. A bánatot oly nehéz volna dal nélkül enyhíteni. Ezért költötte ezeket a dalokat szerzője, s derítette magát jobb kedvre. Ebben a kötetben, amely verseknél nem szerepel a költő neve, csak az időpont, a hely és a körülmények, mind Ótomo no Jakamocsi művei.

(Tízezer levél gyűjteménye, Tizenkilencedik kötet, 4290–4292.)

Fittler Áron fordításai

Ótomo no Jakamocsi (大伴家持)

718?–785

A VIII. század egyik legnagyobb vaka-költője. Az első japán nyelvű versantológiában, a Tízezer levél gyűjteményében (Man’jósú, 万葉集 vagy 萬葉集) ő szerepel a legtöbb verssel, a gyűjtemény kései korszakának képviselője, valamint a hagyomány szerint ő volt az antológia főszerkesztője. Családjában igen sok költőt találunk: apja, Ótomo no Tabito (大伴旅人) ugyancsak kora jelentős verselője, ahogyan nagynénje, a Szakanoue-beli Ótomo-lány (Ótomo no Szakanoue no iracume, 大伴坂上郎女), de a Szakanoue-beli Ótomo úrhölgy (Ótomo no Szakanoue no óiracume, 大伴坂上大嬢) néven ismert feleségétől, valamint öccsétől, Fumimocsitól (書持) is szerepelnek versek a VIII. századi gyűjteményben. Jakamocsi igen széles körűen tevékenykedett: több lakomán komponált vakákat, tartományi kormányzóként pedig maga is rendezett ilyen versköltéssel egybekötött rendezvényeket. Ezen kívül összegyűjtötte a fővárostól távoli vidékeken szolgáló határőrök dalait (szakimoriuta, 防人歌) és ő maga is komponált ilyen témájú vakákat. Költészetére nagy hatást gyakorolt a kínai irodalom, de a korábban keletkezett vakákból is merített. Költeményeinek témája változatos: találunk köztük szerelmi versváltásokat, gyászverseket és a négy évszak tájelemeit megéneklő műveket is.

Borítókép: a fordító felvétele

[1] Japán berkiposzáta (jap.: uguiszu [鶯], lat.: Horornis diphone). A klasszikus japán költészetben a tavasz hírnöke és jellegzetes madara.