ÖTÁGÚ SÍP
versmondó verseny a felsőoktatási intézmények hallgatóinak
Versenykiírás a 2024/25-ös tanévben
A verseny megnevezése: ÖTÁGÚ SÍP Kárpát-medencei egyetemi/főiskolai versmondó verseny.
A verseny meghirdetője és rendezője: a Magyar Nyelvtudományi Társaság (1088 Budapest, Múzeum körút 4/A), az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, Havas Judit PhD, az egyetem oktatója, irodalomtörténész, előadóművész ötlete alapján és szervezésében.
A verseny pedagógiai célja: A Kárpát-medencei magyar irodalom megismertetése. Illyés Gyula használta a magyar irodalomra az ötágú síp kifejezést, ezzel is jelezvén, hogy a kisebbségben élő erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai magyarság irodalma szervesen hozzátartozik a magyar irodalomhoz.
Hagyományteremtő szándékkal az ELTE Bölcsészettudományi Kara ÖTÁGÚ SÍP címmel versmondó versenyt rendez a magyarországi és a Kárpát-medencei felsőoktatási intézmények hallgatóinak. A rendezvény célja: a magyarországi és a határon túli magyar irodalom jeles költőinek megismertetése és műveiknek szóban való tolmácsolása.
A verseny kategóriája: szóbeli (versmondás)
A döntő időpontja : 2025. május 10. (szombat) 10 óra
Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar A épület Kari tanácsterem.
A jelentkezés és a versmondó verseny feltételei:
A versenyen a Kárpát-medencei egyetemek/főiskolák hallgatói vehetnek részt.
A hallgatók kötelező versként a megadott költők és megadott művek közül választhatnak egyet előadásra.
Választható versek: Tolnai Ottó: Leningrádi képeslap; Kányádi Sándor: Koszorú; Vári Fábián László: Szöknek már a számból; Csehy Zoltán: Hálózene; Gergely Ágnes: Csonka szimfónia
Szabadon választott versként egy – bármely korszakból való – magyar költő versét adhatják elő. A szabadon választott vers időtartama max. 5 perc.
Fontos, hogy az intézményi versenyeken is a felhívásban megadottak szempontokat vegyék figyelembe a versválasztáskor.
Felsőoktatási intézményenként maximum 5 fő jelentkezését fogadjuk el.
A verseny személyes jelenléttel történik. Indokolt esetben a döntőben online is meghallgatásra kerülhetnek a versmondók, előzetes egyeztetés alapján.
Jelentkezési határidő: 2025. április 22.
Jelentkezni az alábbi űrlap kitöltésével lehetséges: https://forms.gle/kBC7ivpcTNhStP6N7
A verseny minden fordulóján ingyenes a részvétel, nevezési vagy részvételi díj nincs. A szervezők útiköltséget nem térítenek.
Kárpát-medencei döntő
Időpont: 2025. május 10. (szombat) 10 óra
Helyszín: ELTE Bölcsészettudományi Kar, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A Kari tanácsterem
A döntőbe jutás feltételei a versenyzők maximális létszáma, a továbbjutottak értesítésének a módja, határideje:
Az egyetemi, főiskolai versenyről a Kárpát-medencei döntőbe intézményenként legfeljebb 5 fő juthat tovább.
A döntőbe elfogadott jelentkezőket, a végleges névsor alapján, a szervezők írásban értesítik.
A Kárpát-medencei döntőben a versmondó verseny befejezése után a zsűri értékeli a versmondók teljesítményét és eredményt hirdet.
Az ÖTÁGÚ SÍP versenyek eredményeit a Magyar Nyelvtudományi Társaság, az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet honlapján teszik közzé a szervezők.
Díjazás
A Kárpát-medencei döntőn a főszervezők a következő díjakat osztják ki:
– emléklap és jutalomkönyv az ÖTÁGÚ SÍP versmondó versenyen részt vevő minden hallgatónak;
– emléklap minden felkészítő tanárnak;
– arany-, ezüst-, bronz minősítést elért hallgatóknak a minősítést feltűntető oklevél és ajándék;
A szervezők elérhetősége
A zsűri elnöke és a felelős szervező: dr. Havas Judit, PhD az Irodalomtörténeti Társaság vezetőségi tagja, Toldy Ferenc-díjas, Artisjus-díjas, az ELTE oktatója
Postacím: Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1088 Budapest, Múzeum körút 4.
Telefon: 06-1-411-6500/5189
E-mail-cím: otagusipverseny@gmail.com
Budapest, 2025.február 18.
| Bóna Judit | Havas Judit | Juhász Dezső |
| tudományos és kutatásszervezési ügyekért felelős dékánhelyettes, intézetigazgató, ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, egyetemi tanár | PhD, az Irodalomtörténeti Társaság vezetőségi tagja, Toldy Ferenc-díjas, Artisjus-díjas, az ELTE oktatója | a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke,
professor emeritus |
Kötelezően választható versek:
Tolnai Ottó: Leningrádi képeslap
puskin tintatartóján aranypantallóban
félmeztelen lakktestű ifjú áll
lúdtollával tehát e szerencsétlen költő
saját szerecsenségét döfködhette
blok íróasztalán csöpp fehér porcelántacsi
hátán mély seb hosszú pikszis-nyílás
kis sebész kis seb nagy költő nagy seb
de legjobban nyekraszov dolgozószobája tetszik
könyvespolca mögött
tán mézes csínytevés után bújt oda
tátott szájjal akárha minden mondatba
bele akarna beszélni
bele akarna beszélni
bele akarna üvölteni fájdalmasan
széttárt mancsokkal
akárha mindenkit magához akarna ölelni
halálosan
nyekraszov könyvespolca mögött
hatalmas kitömött vörösmedve álldogál
ps
dosztojevszkij
dolgozószobájába nem tudtam bejutni
a kilincsre fagyott a nyelvem
Kányádi Sándor: Koszorú
Simon Bolivar és San Martin emlékének
valaki engem kiszemelt
valamire valamiért
hullatni verejtékemet
s ha nincs kiút hullatni vért
sorsomat én nem tudhatom
a célom is tétova vélt
gyanútlan jöttem mint simon
a cirénei jődögélt
vállamra tették cipelem
hiába kérdezném miért
van aki röhög s irigyem
van aki űz van aki félt
hát viszem egy-két stációt
a megkorbácsolt krisztusért
s megvetek minden protokollt
és minden kincstári babért
a közönyöst a langyosat
kiköptem ha nyelvemhez ért
ha utálnak hát szidjanak
nem haragszom már semmiért
ó te annyiszor megdalolt
szabadság ó te nem remélt
gyolcsoddal hogyha meghalok
törüld le ajkamról a vért
1983
Vári Fábián László: Szöknek már számból
Szerelem, tündéri értelem,
amíg csak lombosodsz, légy velem.
Felségvizeiden jó nagyon:
hullámom vagy te és csónakom.
Szerelem szigete, légy honom,
s Te, velem született démonom,
ne keltsd gyámoltalan híremet.
Aknázd alá inkább szívemet.
Szerelem, eltűnő édenem,
helyed még ki sem hűlt térdemen,
szöknek már számból jó ízeid,
írhatom hiányod verseit.
Szerelem, felséges fájdalom,
adj helyet fejemnek válladon,
hadd hibernálódjék már az ész.
A lélek lassacskán útra kész.
Csehy Zoltán: Hálózene
Sáslándzsák hegyein cikkan a harmat és
szélen pár liliom térdig a vízben áll.
Bomló haltetemet ringat a lusta víz,
elnyűtt hangszer a halgerinc.
Ó nem, nem zene ez, ámde kötélverés!
Kender rostjaiból száladozó dalok!
Kócnyűvő gereben képzi a kottasort,
s nem tépődik a szálkötél!
Kócmadzag-darab ez, s ott a hajókötél!
Istráng, fék, rudazó: bő a repertoár.
Hálót is fonogatsz, még be se dobtad, ám
máris zajt ver a halficánk.
Árad minden: a vízben kutakodni jó.
Túlfűtött iramot hajszol az élvezet.
Pálló, bő iszapig süllyed a nagylyukú
háló. Gyűjti a roncsokat.
Gergely Ágnes: Csonka szimfónia
A kert kellene még, a régi kert,
mit a folyóágy rég magába nyelt,
azóta nincs meg, és nincs második,
kutyánk a kertkapuban álmodik,
lesi a holdat, az ég holdtalan,
fenn, fenn az égitestek csontja van,
éjjel a csontok földre hullanak,
virágzik minden, nagy bíborkalap
borul fűre, fákra, a világ
most tudja meg, milyen gubó a mák,
s milyen lenne, ha mérget rejtene
a napraforgó szelíd jelleme,
de jön a reggel, kihajnalodik,
jöjj, kedvesem, aludjunk hajnalig,
aludjunk, míg a rózsafák alatt
kert, kutya, mák a holddal elszalad,
s mire a nap a kéklő égre ront,
nem marad csak a méreg és a csont.