(„A lélek sziklái és útvesztői” sorozatból)

Talán a léleksziklák is elmozdultak egymáson
Midőn beléd hatoltak kérlelhetetlen fekete szembogarak
Mint elsötétülő lézersugarak reményeket oldó pászta-nyalábjai
Szédülő csendekkel sújtva hazug egománokat
Gyűlölet-csilléken rohangáló felfakadó ősgyűlölet mániákat
Oda-vissza beindítva agyakban rég leragadt idő-mezőket
Hogy a mozgás-káprázat látvány-érzelmein rázzák föl végre
A fulladozni készülő lelkiismeret-molekulákat
Legalább egy félelem szülte imára, ha már
Többre nem is jut a lassan szerves hamuvá égő önpusztító ember-világban
A sziklahasadékok labirintusaiba beszorult gondolat.

(Illusztráció: a szerző alkotása, Mozduló ikon)