Nemcsak híres regényei és novellái, hanem Cortázar esszéi is felkavaróak, felszabadítóak – és ha nem is egyformán mélyek, de mindig meglepőek és izgalmasak. A L′Harmattan Kiadó Cortázar-életműsorozatának esszé-válogatásában avantgarde publicisztikák, mélyen átgondolt elméleti tanulmányok, íróportrék, politikai töltetű beszédek, személyes eszmefuttatások is helyet kapnak.
Régi adósságot törleszt ezzel a magyar könyvkiadás, még akkor is, ha tudjuk, hogy a folyóiratokban már megjelent esszék egybegyűjtése, azok új szövegekkel való kiegészítése a Cortázar-próza magyarországi „robbanása” idején, vagyis harminc-negyven éve még átütőbb hatású lehetett volna.
A popkultúra iránt is nyitott, rendkívül sok műfajban jelentőset alkotó, argentin származású, de élete java részét köztudomásúlag Európában leélő Cortázar művészetfilozófiáját nem könnyű rekonstruálni. Cortázar filozófiailag is felkészült, elméleti kérdésekkel is foglalkozó esszéíró. De talán nem tévedünk nagyon, ha a töredékességet és az ettől mindig elválaszthatatlan költőiséget (miképp a német romantikusoknál), a művészetről való gondolkodás, vagyis az ő művészetfilozófiája velejárójának tekintjük. És Cortázart a töprengésben még a mi akadémikus beidegződéseink vagy korszakhatáraink sem akadályozzák. Elmélyült és izgalmas Poétikakísérletében a lírai gondolkodás újraértelmezésére tesz kísérletet, és épp a modern költészet segítségével definiál olyan (meglehet, romantikus) fogalmakat, mint a mágia, a természetfölötti vagy a gyermeki lélek.
Az esszékötet világosan felépített tematikus blokkjai között nagy teret kapnak a Latin-Amerikával és a latin-amerikai irodalommal kapcsolatos írások. Cortázár hullámzó identitás-választásai, ennek a szerzői életrajzzal való összefüggései( Cortázar figyelme tulajdonképpen csak a kubai forradalom után fordult Latin-Amerika és egyáltalán a latin-amerikai hagyományok / identitás felé) nagyon is érdekelhetnének egy kelet-közép-európai olvasót, de itt érezzük hát a legfájdalmasabbnak egy praktikus névmutató és vázlatos szerzői életrajz hiányát. Hiszen ezt a kötetet nemcsak a latin-amerikai irodalomban és gondolkodásban elmélyült olvasók forgatják.
Pedig szerzői portrékból amúgy nincs hiány. Cortázar bámulatos nyitottságát, árnyalt gondolkodását és a romantikához való mélységes kötődését ragyogó művészportrékból (Octavio Paz, Salvador Dalí, Rimbaud) is megismerhetjük. Az alkotás elválaszthatatlan a sorstól, ahogy a rajongás, sőt a rajongó ihletettség és az azonosulás is a befogadástól. Cortázar régi nagy kedvenceinket is képes újra megszerettetni velünk. Hiszen mikor böngésztünk utoljára Rimbaud-verseket? De ha kezünkbe vesszük Cortázart, akkor sajnálni fogjuk, hogy annyi évet töltöttünk el a „halálos csodagyerek” és az ő versei nélkül. Ezek a vitathatatlanul szellemes művészportrék kicsit Szerb Antal legendás esszéire is hasonlítanak, csak a latin-amerikai író mentes bármiféle tanár uras vagy épp irodalomtörténészi pedantériától. Cortázar leginkább nem is kánonteremtő „klasszikusokat”, hanem „lázadókat” mutat be, és a portréit gyakran alkalmi keretbe illeszti. De mindenképpen kedvet ébreszt ahhoz, hogy az ő szempontjai szerint olvassuk újra a XX. századot.
Julio Cortázar már regényeivel is, novelláival is „felszabadított” bennünket. Az esszéíró Cortázar pedig képes minket rávenni arra, hogy szabadabban, előítélet-mentesebben tekintsünk saját történelmünkre és XX. századunkra.
Hogy úgy legyünk itthon, hogy máshol is otthon vagyunk.
Mindig lelkesen, mindig gyereki várakozással és mindig szabadon.
Julio Cortázar: Sehol sem teljesen jelen (Válogatott esszék. Julio Cortázar-életműsorozat) L′Harmattan Kiadó, Budapest. 2015.
Fordította: Imrei Andrea, Scholz László, Tomcsányi Zsuzsanna. Szerkesztette és válogatta: Imrei Andrea
(Első megjelenés: Magyar Szó, Újvidék, 2016. június 18., 24. old)