Hangod bennem visszhangot ver,
üres barlang, kongó emlék.

–

Csillag magja vagy,
gravitációd vonz.
Hamuvá égek.

–

–

Homályos fények
az esőtől maszatos
piszkos sötétben.

–

Ujjaim közül
leslek meg téged
észrevétlenül.

–

Álomba ringat
az esőcseppek hangja
nekem énekel.

–

Ajkaink között
elveszik a levegő.
Érzéki csere.

–

lassított felvételen,
mint az életünk.

–

A nyár „lényege”
még itt táncolt, de ma már
csak illatgyertya.

–

Törött pillanat
kattan csak önmagában,
mint egy rossz óra.

–

Elfelejtettem
önmagam lenni veled,
most emlékezem.

–

Elillant álmok
megtört akarat elfoly-
tak a szavaim.

–

Elengedtem a
kezed, elveszett lettem.
Bolyonganék még.

–

Csak pörögnek a
képek a telefonon
álomba ringat.

–

Poros napsugár
a kezemen táncot jár,
egy valós ábránd.

–

– Ott a mese, nézd!
A valóság tükrében.
– Hadd érintsem meg!

 

(Illusztráció: Mia Tavonatti: Metamorphosis)