Charlotte von Stein emlékére

 

[Fölhasad a selyemgubó. Áldott

jég alatt az istenadta táj.

November.

                  A bükkfák alatt ártér,

Buchenwald,

                    Holzwege.

Járkálj csak halkan,

                              Charlotte von Stein.]

 

[Fölszakad a bombatölcsér. Pállott

gödrök aljára bújt, eltűnik

a táj.

       Szégyellek.

                        Csendben meglapulok.

Nem eldönthető: egy vagyok-e én is.

A rejtekutak sehova vezetnek.

Nem épp a semmibe.

                                 Oda, hol nem

vagyok. Már és még.

                                Mielőtt,

                                             utána.]

 

[Nem.]

 

[Fölhasad a selyemgubó, lucskos

köd üli a fenséges vidéket.

                                  Kristallnacht,

amikor kikérdeznek,

                                majd beépítenek

a tájba huszonegyet.]

 

[Fölhasad a selyemgubó.

                                        Itt állok.

Nem. Vagyok. Magatehetetlen.]