Az elsőkötetesek Prágai Tamás-díját 2020-ban Száva Csanád kolozsvári költő kapta Pixelekre hull című verseskötet-kéziratával. A Napútat kiadó Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában a könyv tavasszal jelent meg.
Az ünnepélyes díjátadásra a Nádor Teremben került sor 2020 január 31-én. http://www.naputonline.hu/2020/02/03/szava-csanad-az-idei-pragai-tamas-dijas/

 

Az én korosztályom, kik anno a napilapot hátulról, a sport felől lapoztuk, hajlamosak vagyunk egy könyvet bárhol elkezdeni. Meg is akad a szemem egy képversszerű alakzaton:
”[Alt-] Trondheim~” (becsomagolás, 81. oldal). Az átlag oslói nem lelkesedik különösebben az északi szellemközpontnak tartott koronázó város, Trondheim hallatán. Én lehetek elfogult, minden tiszteletem, habár, ma már… Egyeteme világszínvonalú volt mindaddig, míg össze nem bútorozott mindenféle iskolákkal (tegyük szívünkre a kezünket, hol nem esik meg hasonló?).

A költő költ, és választja a rögös utat. A szerkesztő szerkeszt, és tiszteli a szerzőt! A piac vonakodik, és tétlenül vár, hogy a sült galamb (vásárlók képében) a szájába repüljön.
A fentiek summás magyarázata: Nyugaton és északon szerzett könyves tapasztalatom mondatja velem, a szerkesztő igen nagy úr, mondhatni mindenek feletti. Ismeri a trendit, az olvasó igényeit. Szereti a félkész, még formálható kéziratokat. A brutálisabbja a szerző megkérdezése nélkül szabja fazonra a ráosztott műveket.
A Lajtán túli piac könyörtelen, hajcsatot árul inkább, mintsem média által fel nem turbózott szerzők köteteivel bíbelődjön.
Tiszteletre méltó, amit a Cédrus Művészeti Alapítvány és lelke-motorja, Szondi György tett/tesz a Prágai Tamás-díj odaítélésével, a pályázott mű kiadásával.

Száva Csanád kötetborítója izgalmasan mozgalmas, szépszínű. Marok-formája ideális, szivarzsebben is elfér.

Fülszövege rendhagyó, még ha mindjárt Tandorit emlegeti is
talán tandori verebei (Száva Csanád szavaiból ragasztotta: Turczi István).
Kérdem tisztelettel, miért, hogy mindig veréb az asztalon?

Vajon kell-e versek elé címet ragasztani? Szokás, illik, így kerek? Lettek! Csupa kisbetűvel. S ha már, akkor zárójelbe téve.

Ugrom fejest a kötet közepébe! A második ciklus címe: Legkisebb bogár.
József Attilával mottózott öt oldalas verssel startol:

az utca sarkán ott vár a Jóisten
megtelt az életem nappal
(elégia, 53.oldal)

Az itt kiragadott részlet sok jót ígér. Javaslom, hogy haladjunk óvatosan, ízlelgessük minden szavát. Nem mindegy ám, hogy az egyes sorokat az előzővel vagy a következővel házasítjuk.

Alig pár oldallal odébb szívemnek tetsző haikuk. Előbb kettős, majd hármas.
egy fiú szalad
a barátját keresi –
harmatot talál

egy fiú szalad
talán egy testvért keres –
kopár a mező

egy fiú szalad
igaz Istent keresve –
harmatra vér hull
(egy fiú története, 63. oldal).

Valamiért a harmadik, Tűrésküszöb című ciklus érdemes írásaiból csak az utolsó, filozofikus mélységűt ragadom ki (csepp, 85. oldal)
a
víz-
csepp
születése
mindig
hozzá-
vetőleges

Örökmozgó dal a negyedik ciklus címe. A Paul Verlaine-nek ajánlott vers Mint rossz levél / Jót nem mesél. Ezért már megérte a kötetben kitartóan keresgélni:
Az ősz zokog,
Ôsz húrokon,
Bolondos
Nótájával
Mit csak átad:
Monoton.

Én is fojtva
És zokogva
Csak várok,
Mint a sírok
Fölött titkos
Rémálmok.

Szél tépte gyom
Széttépve most:
Enyészek!
Mint rossz levél
Jót nem mesél:
Nem élek.
(franciás ősz, 98. oldal)

Jó ötletnek bizonyult Száva Csanád verskötete második felének megszerethető soraival kezdenem. Ugrom a kötet elejére. Idegen szavak az első néhány vers élén. Távolságot tartani? (power off; game off; lost at sea; dream; tomboy; gone fishing; und so weiter; stb.; and so on; et cetera)

Fogódzót keresek.
Ha nem olvasok vagy írom pl. ezt a könyvismertetőt, norvég novellákat fordítok éppen. A kolozsvári és az oslói szerző véletlen összecsengő sorai kavarognak a budai lakásba karanténult fejemben:
van
akinek
az a dolga
hogy egy magas épületen
lógva
megpucolja az
ablakokat
és van akinek az volna
hogy egy szobából az
ablakon
kibámulva
írjon
erről
valamit
(dolga, 45. oldal)

”Újra tölt magának, kinéz az ablakon. A szemközti ház falán egy ablaktisztító ember lóg hosszú kötélen.
Csodálkozik, hogy milyen elegánsan végzi a munkáját. Inga módjára leng az ablak egyik szélétől a másikig, miközben tisztára mossa, szárazra törli az üveget. Mint egy nindzsa harcos.” (Ari Behn: Jakuzák)

Araszolok tovább a kötet első ciklusában. Reménytelenül elveszek a Száva Csanád-i mágikus illogizmus útvesztőiben. Nem adom fel, olvasok, jegyzetelek. Végül is úgy döntök, megtartom magamnak a tapasztalataimat. Elengedem az olvasó kezét. Fedezze fel a Pixel című első versciklust egyedül:

ma egész délután nem értetted a félszavaimat
este is magad elé mormoltad azt az át nem ölelő csak fűzött imát
már látom bár alig értem miért de holnap talk to the handet játszunk
és vírusos szövegként nyomjuk ki képünkből a pofátlanságokat…

mérni kellene a testek által kiszorított folyadék mennyiségét
megalapozni egy új nyelv szabálytalanságait: a kétvilág-nyelvünket
kézszorító jeleket adva egymásnak miközben kéz a kézben kisétálunk
(nehéz szeretni, 26. oldal)

2020. június 28. Budavár
(Száva Csanád Pixelekre hull, Cédrus Művészeti Alapítvány, 2020)