Ennek a kajla versnek a

szerelemről kellene szólnia,

de nehezen jönnek a rímek,

betűim összekeverednek,

szavaim is csámpásak, kuszák,

mosdatlanok és kócosak, előbb

meg kellene füröszteni őket,

rendbe szedni mindegyiküket,

megmosni a fogukat, jól kitisztítani

a fülüket is, mert az mindig csupa

szutyok, s akkor, ha már szép

tisztára sikálva, fénylő szemmel,

üde mosollyal állnak, várva,

hogy strófákba, csengő rímekbe

szedve sorra kerüljenek, és hosszan

mesélhessenek egy kislány szőke

hajáról, csak akkor lesz értelme

nekifogni, jól megírni ezt a verset.