Ion Barbu költeményei
MÁSOD-JÁTÉK (Joc secund, 1930) című ciklusából:
[Din ceas dedus…]
Órákból kiemelvén…
Órákból kiemelvén nyugvó ormú gerincet,
A megmentett azúrba a tükrön át belép,
Csordákat ölni vágya, víztömbökbe ezért metsz
Másod-játékot, éli tisztább képzeletét.
Látens nadir! a költő hullt hárfákat ölel fel,
Követik visszaúszva, eltűntük megkerül,
Így apaszt éneket, mint óriás vízkört a tenger,
Melybe a zöld harangszó medúzásan merül.
Tandori Dezső fordítása
Az Órából kivonva…
Az Órából kivonva e nyugodt orom mélye
A megváltott azúrba ahogy a tükrön átlép,
Nyers, betöretlen csordák fuldoklására vésve
A víz-csoportokban egy tisztább másod-játék.
Latens nadír! A költő szórt hárfákból emel fel
Összeget, mi az inverz röptökben elmarad,
És dalt csigáz: titokban, medúzáit a tenger
Hogy sétáltatja zöldes harangjai alatt.
Mandics György fordítása
[Poartă]
Kapu
A nappal négyzetén lelkek indázata.
Moccanásuk zene, a himnuszuk ima.
Négy kagyló tengeri füvek füstjén forog,
Éjből gyógyítana reszkető csillagot.
A csillag morzsa csak áldozati boron:
Mint a Szellem-hegyek, kék Padláson a lom;
Kifecsegett mennyország! Az angyalok kara
Villámként döfi itt át gyümölcsöd, Szodoma.
Tandori Dezső fordítása
Aura
Vőlegény, látlak: mint ara,
Csigába vésett hajfonattal
Állsz, és Merkur mérsékel, nem Gea,
Hosszú visszafele-utakkal;
Mondd, alkonyi magason itt ma,
Ahogy a lelkem lehanyatlott,
S mint meleg vért, föld-íve pajzsod,
Mint a viaszfoltot, beitta,
Akár ha víz-kezek között már,
Próbálgattál mily titkokat?
Sík világok zöldje alatt,
Jaj, rövidlátó fényt arattál.
Tandori Dezső fordítása
[Margini de seară]
Esti határok
Nyugodt, közös víz: ingája megállt
Üveg alatt, Alsó-Országokon.
Völgyön keserű medúzavilág,
Rák villog fanyarul, már lassulón.
Sugarakkal egyívű gondolat –:
(Légy cáfolhatatlan súlyos arany!)
Szitálva esők kamrái alatt,
Ámulva, Istentől kezdete van.
Tandori Dezső fordítása
„Az én szememben a geometria folytatása a költészet (…) Bármily ellentétesnek tessék is első pillantásra e két fogalom, létezik valahol a geometria magasában olyan fényes hely, ahol a matematika találkozik a költészettel. Kortársai vagyunk Einsteinnek, aki az elvont világok elképzelésében Eukleidésszel vetekszik; óhatatlanul nekünk is a Teremtővel kell versenyre kelnünk a lehetséges világok elképzelésében.”
ION BARBU (1895—1961) matematikus, költő.
Forrás: Ion Barbu, Másod-játék, Bp., Európa, 1985.
(Kép: Sea Clock, Dan Steven festménye)