Miután az új Karafiáth-regényt lerabolták az útbaeső könyvtárak polcairól, fittyet hányva az aktualitás ördögének, beértük a Café X című 2004-es verseskötet újraolvasásával is. Helyre kis kötet! – kacsintottunk össze önnön magunkkal olvasás után. Nekünk szimpatikus ez a Karafiáth Orsolya, felőlünk parókában is felmehet az Olümposzra, amíg ilyen kellemes kis köteteket ír. Ez a jól elkapott keserédes hangulat szinte mindig jó tud lenni. Ha odavagy, lazít, ha boldog vagy, körvonalaz. És tulajdonképpen fel lehet csapni bárhol, az évszaktoposz-ív úgyis unalmas, viszont a versek 90%-a király. Azt most nem írjuk le, hogy melyikeket húznánk ki, viszont van egy vers, amelyiknek első fele nem tetszik, a második feléért meg kár lenne. Először is az igencsak keresett “voltaképp” rímpótlót kéne kicserélni, mielőtt elbillenik a sor. Ti jöttök!

Variations for Winter

1.

Nem ismerem fel jól az ízeket.

Ingerlő játék édessel vagy sóssal.

Nem kéne mondanom, tán semmiség,

de hánytam reggel. Kínos voltaképp.

Hozd be a kávét, kint olyan hideg van;

látod, nem működik jól semmi sem.

Benned, bennem – végül hol itt a válasz.

Konvektor-zaj, fáradtság és vasárnap.

2.

Hideg nap tűz a szemembe. Délelőtt.

Az ágyneműt lassan cserélni kéne.

De végülis két hétre már minek.

Sörfolt, hamu – koszlott, meggyűrt színek.

Nem évszakfüggő, épp csak összejött,

hogy pont a tél. Biztos nem így akartuk.

Finom, halk hóesésben térni észhez.

Elhinni, hogy mégis jó tévedés lesz.