Történelmileg álmos kisvárosunk három dologról híresedett, a húskenyérről, a választásokról és a muffinokról. A húskenyér akkor lett különlegesség az ide látogatóknak, amikor az étterem elkezdte hirdetni, hogy csak és kizárólag boldog állatok húsát használják fel. Ez volt az ő unique selling-jük, ezt használták a hirdetéseikben és ezt hangoztatták minden megjelenésükben. A muffinok pedig akkor törték át a konkurencia láthatatlan védőfalát, és kapták a tömeges online megrendelést, amikor a harmincnégyféle íz mellé felvették a húskenyerest is. A turisták gyakorlatilag leszálltak a főtérnél, két üzlet felé vették az irányt: húsbolt, cukrászda.

A henteses és a cukrászos más módon is összefonódott, a cuki vezetője és a húsboltos férj és feleség voltak. Lettek inkább, miután a boldog állattartás mindkettőjük vesszőparipájaként, szépen összehozta őket.

A tanya a város szélén, szép nagy területen áradt szét, és ontotta a boldogokat. Az uralkodó szélirány némiképp beárnyékolta a népszerűségét, mert a város felé vitte a pulyka-csirke-malac penetra kombóját.

A város akkor szavazást írt ki, mint annyi minden másra is, legyen az egy fa kivágása, új vállalkozás beengedése, az őzek etetése, vagy éheztetése, a fodrász új haja, vagy hogy lehessen-e szombatonként flexelni, ésatöbbi. A szavazás menete pedig, plakátok minden kereskedelmi egység ajtajára, a szavazás időpontjáról, ami mindig szombat nyolc és tíz óra közé esett, helyéről, városháza, és a tárgyáról, ami jelen esetben a Boldog tanya elköltöztetése, jó messzire.

Az itt élők legalább kilencven százaléka elmegy a választásokra, jó a közösség, közös az érdek, meg úgysem lehet hétvégén flexelni, hát inkább szavaznak. Ezért is lett ez még a város kiemelkedő nevezetessége, sokan hívják a települést a vonzások és választások városának.

A szavazás előtti péntek reggelre furcsa és érthetetlen rejtélykampány indult, minden plakát helyén új felirat: Nem akarunk több választást, utáljuk a változásokat.

A gyanú rögtön a „húskenyér-muffin” házaspárra terelődött, de tudvalevőleg épp külföldön töltötték jól megérdemelt szabadságukat, úgy gondolták, hogy ők ebben a szavazásban nem vennének részt, túl nagy érintettség okán. A seriff kiszállt minden helyszínre és rögzítette a tényeket. A helyzet oly mértékben bolygatta meg a lakókat, hogy másnap elmaradt a szavazás, a polgármester beszédet intézett a helyiekhez a főtéren, zárómondata pedig így hangzott: Mert semmi sem állandó, csak a változás.

Ott helyben kézfeltartással egyöntetűen megszavazták, hogy jövő hétre tolják a választást boldog tanya ügyben.

A választás eredménye a következő héten 725 nem, 724 igen szavazattal zárult, tudni vélik, hogy a házaspár döntötte el, a Boldog tanya maradt, és azóta is ontja illatát a főtéren leszálló turisták orra felé, akik egy mély szippantás után a húsbolt felé veszik az irányt.

A szabotőr személyére soha nem derült fény, pedig a seriff a heti rutinjába is beépítette a péntek hajnali plakát ellenőrző körutat. A plakátok mindig a helyükön voltak. A húskenyér és a muffin receptje is maradt, évek óta semmi változás.

 

 

(Illusztráció: Carolee Clark – Davis Family Farm)