Ha már itt tartok, akkor azt is belekeverem, hogy ha visszafele, azaz a Nap járásával ellentétes irányba megyünk a Földön, akkor lényegében nem teszünk mást, mint időt utazunk, kiváltképp persze abban az esetben, ha rendkívül gyorsan tesszük mindezt, és ezáltal már teljesen értelmetlenné válik az óránkat átállítgatni egyik időzónából a másikba. Persze ezzel csak a relatív időben tudunk utazni, mert az abszolút időben egyáltalán nem vagyunk erre képesek.

Gondolom mindenki hallott már az USA-ban lezajlott észak-déli polgárháborúról. Ugyanezek a személyek vélhetően tudják, hogy az északiak voltak feljebb, a déliek meg lejjebb, pedig valójában lehet, hogy ez teljesen fordítva volt, vagy az is lehet, hogy jobbra voltak és balra. Szóval, ha valaki azt mondja, hogy a Földnek a teteje az teljesen biztos, hogy délen van, én azt készséggel elhiszem neki, hiszen legalább annyira van a Föld teteje délen, mint a jelenleg elfogadott norma szerint északon.

Bármennyire meglepő, én egyébként nem is erről szerettem volna írni, és hogy ha most már ezt tudatosítottam magamban, akkor jelen pillanatban lemegyek kiscicát etetni, aztán pedig feljövök, és továbbfolytatom azt, amit elkezdtem, természetesen egy negyedik irányba. Nem kell aggódni, lesz ötödik, illetve hatodik és a legkézenfekvőbb módon és így további irányok is!

Bertalan és én elmentünk a múltkor boltba. Igen ám, csak az volt a probléma, hogy vasárnap este egyik bolt sem volt nyitva. Aztán pedig rájöttünk, hogy egy fehér-kék üzlet, közért, szuper-hipermarket ilyenkor sem zár be általában véve, éspedig pontosan éjfélt ütött akkor az óra, mikor mi erre gondoltunk. Hát, teltek-múltak a percek, és már bent járkáltunk a boltban, illetve mentünk a kassza irányába, mikor ott összefutottunk más, hozzánk hasonló emberekkel, akik azt csinálták, amit mi csak azután tettünk, hogy összefutottunk velük, azazhogy: vártak. Na már most, feltettük magunkban a kérdést Bertalannal, hogy mire kell ilyenkor várni, tudniillik széles e határban sehol máshol ember nincs, s így semmi sem szolgál okául annak, hogy egy kasszánál éjfél után pár perccel sorbanállás legyen. Persze az életben a dolgok nem mindig a józanész szabad futása szerint mennek, ezért hát egyáltalán nem meglepő az, hogy nekünk mégis várni kellett arra, hogy fizessünk, és ezáltal távozzunk a fent említett helyről. Miután már eltelt néhány perc azzal, hogy így bezárva éreztük magunkat, feltűnt egy kedves hölgy, aki azzal a hírrel lepett meg mindannyiunkat, hogy még félig várnunk kell, noha mi egészben voltunk ott, és szétszakadásunkra nem különösebben volt lehetőség. Aztán arra jöttem rá, hogy a lábaim és a kezeim, de inkább a lábaim már eleve félig szét vannak jőve, így bizakodva tekinthettem az elkövetkezendő pár perc elé, és joggal gondolhattam, hogy csakugyan nemsokára kijutunk innét. Ez természetesen be is következett, persze később, mint gondoltam, és az jutott eszembe, hogy habár van olyan üzlet, ami éjfélkor nyitva van, attól az még nem foglalja magába azt az egyébként alapvető következtetést, hogy abban az időpontban ki is lehet jönni onnét.

Ha most mindannyian arra kezdünk el gondolni, hogy egy ember hány szituációban nem viselkedhet hűbelebalázs módjára, akkor bizonyára arra fogunk jutni, hogy rengeteg ilyen eset fordulhat elő. Például! Lehetséges, hogy bármelyik pillanatban kiveszik a poharat a kezünkből, vagy hirtelen kikapják, esetleg teljes hirtelenséggel olyasvalamit rajzolnak rá, amitől megijedünk. Ezt elkerülve szükséges már eleve indexelni sávváltáskor az utcán, illetve ha nincs ilyen? Akkor magunk is indexelhetünk még alkalmasabb kézjelekkel jelezve, merre is szeretnénk fordulni az említett útszakasz eddig pontos koordinátákkal még meg nem adott részén. (Erre egyébként a későbbiekben sem fog sor kerülni.) Tehát, ha csak ezt vesszük figyelembe, kiviláglik, hogy jól meg nem fontolt módon lehetetlen akár inni, vagy a hang terjedési sebességét megmérni, illetve csak úgy naturális módon haladni az úttesten. Ezek csak röpke példák voltak a hűbelebalázs magaviselet elfogadhatatlanságával kapcsolatban, és így nem is lényeges, hogy egy teljesen elborult elme most ezeket erős grafitvonallal aláhuzigálja, vagy neonszínű szövegkiemelővel jól helybenhagyja! Természetesen ezeket az instrukciókat csupán azért adtam az imént, mert teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy eme szövegemet egyszer majd valaki olyannyira fontosnak találja, hogy teljes hirtelenséggel és a hűbelebalázs mód minden előbb említett veszélyére fittyet hányva, egy szerencsétlen osztálynak egy neves iskolában elemzésre feladja, és az általában előforduló kevésbé eszes illetőségű személyek, teljes köztehernek érzékelve a feladatot, mások segítésének szándékával aláhuzigálják a már fent említett módon azokat a részeket, amelyeket ők maguk velem teljesen ellentétes módon fontosnak, azaz a már bemutatott módszerek valamelyikével megjelölendőnek tartanak. Ez azért is lenne vérlázító vállalkozás, mert ebben a szövegben vagy minden lényeges, vagy pedig semmi, és egyébként is milyen oktatóra vall egy ilyen kétségkívül szadista elgondolás, hogy ő ezt az irományt akárkivel is elemeztetni kívánja? Tehát gyerekek, vagy olyan mértékben szerencsétlenek, hogy nagyon, ne rám nehezteljetek, mert én nem olyan céllal írom ide ezeket a szavakat, hogy azzal majd a jövőben bárkit is szívassanak, vagy akár csak csöppnyi kellemetlenségeket okozzanak neki. Szóval összegezve a dolgot, nem Juhász Imrét kell utálni, hanem azt, aki feladta nektek! Ja, és ne elemezzétek, könyörgöm! Hogy még jobban kedveljetek azt is elárulom, hogy egyenesen tiltakozom az ellen, hogy én majd egyszer esetleg érettségi tételként szerepeljek, arra ott vannak azok, akik ezt nem kérik ki maguknak és akiknek annyi szolidaritása sincsen, hogy felfogják a nehéz helyzeteteket és így rátok tukmálják magukat, csak azért mert Nobel-díjat kaptak, vagy mert nem veszik észre magukat, aztán i-vel írják a nevüket az y helyett. Egy másik írásomban már kifejtettem ennek az identitászavarnak a veszélyeit és az lett belőle, hogy az angolok nem értették volna meg az egy s betűs Kis vezetéknevet a saját nyelvükön.