Pokolba veled arany középút,
mélybe taszítalak szent mértékletesség.
Két pohár bor, már sok
de három már nagyon kevés.
Vajon hány napom, hány hetem,
hány évem van hátra még.
Fogatlanul nyamnyogom a húsvéti
sonkát – bekopog az ajtómon
zörgeti az ablakom redőnyét,
hiába harcolok ellene
hiába, felkúszik a lábamon,
beszivárog a szobámba,
ellopja a hangomat,
széttördeli gondolataim……
De azért is, csak azért is
harcolok ellened, ellened harcolok,
te hitvány, nyáladzó öregség.