Csak a csönd az örök
a suttogás múló tünemény
minden más hamis húron zörög
a csönd mindig kemény.

A csönd rád nehezedik
a telefon bénán hallgat
hiány benned hiányzik
mozdulatlan hideg halak

úsznak át az estén.
Az égen a sötétség legel
a Hold sápadt testén

és egyre csak vársz
mormogod: me ne tekel…
szürke hamuban vagy a nyárs.