– válogatás az „Öszödi beszéd”, az MTV-ostrom, a különféle tüntetések, az „ország kiárusítása”, hajótörése stb. ihlette szerelmi és agitatív költészet köréből a közelgő évforduló alkalmából. (A mellékelt kép azt szimbolizálja azaz jelképezi, hogy az ártatlan polgárokat megtámadta – természetesen jelképesen, szimbolikusan – egy nagy polip.) – Dsemshyd al Shabír I.
Margarin-halvarin, margarin-halvarin, margarin-halvarin – ezt kiabálta a szónok,valaki közberöhögött, de a kardvirágoktól semmit nem lehetett látni. A felszólalást hangos helyeslés és taps követte. A szónok most már megbátrodva kezdte el a beszédet:
Testvéreim a felsőbesmetyegben! Engedjétek meg, hogy szerényen köhintsek a nevetekben. [a szónok köhint ] A felsőbesmetyeg meghallgatta ím bannyogásunkat, binári poklok balmadára kárhoztatta a bősz buritánt és társait. Grósz vadákat élünk, grószakat, mely mián kötelességünk a burga balvederség ellen nyilatkoztatni, hogy hejába főtt, rüppögött Cseszen a csusza buritán, hejába mutatta föl hatalmas bránerét és verke minket el odva banyja albujába, mink nem szöszhetünk heveny hevedernek hamvedrében toszva. [Harsány kiáltások a tömegből: ballib kutyák, ballib kutyák]
Magam is föllelkesültem e zseniálisan megmunkált rímes prózán, és ordibálni kezdtem a következő jelszavakat: pityk és paszománt, pityk és paszománt.
A szónok folytatta: Felsőbesmetyegben bunnyadt társaim. Én nem vagyok senkinek se fiaborja, egyáltalán. De Cseszen a csusza buritán gyékát-bíkot mondott, amiben gyaszta, hogy őgyintetett nem is kicsit, de sokat, nem is csak fuszli, hanem detren, hevenyen meg lugyonán. Azt is mondta, és most figyeljetek, hogy farcsokán jön már ki a velő, tele a foszulykája a jittel, addig őgyintett. De méges bízzunk két erős baljában, méges bízzunk benne. Én megmondom akkor a véleményemet. Én már nem bízom ennek sem farcsokájában, sem foszulykájában, sem két erős baljában, mert ez már, társaival együtt, széthordta a zoholmányt, csahogot, eladta az összes betyeruszkát és elárulta ez saját enkaláját. Pfuj. [A szónok kiköp, a tömeg egyetértőleg zúgolódik]
A felsőbesmetyeg legyen velünk e grósz vadákban, csigalom, nyugavér. Igen, testvérem, grósz vadák, sőt meggrasszált, pockista, pickos fikák fiai ezek, kiknek semmi sem gurgula. Mert mit mondott Pocki? Hadd idézzem ezt a rüsmeteg picsulát: „Csihányok népekárjai, agyvelőgjetek!” Kell-e ez nekünk? Kell-e csihányok népekárja, agyvelőg? Hát mik vagyunk mi, bomlott kéve, mit sergő csapot, szám foga org a tőre? Testvéreim, menjenek ők a morgába, ők, a buritánok, a bránermutogatók, eszenyei jeszenyők, kik martonkában dornikat vágtak. Minknek van ősveli iramatunk, melyben foglalva van szlittya szlájdunk fittyes ereménye. Hujj a cínyes cihelőkre lető há. Hajrá Csalaország, hajrá csalivér. [ováció, taps, zászlólengetés]
II.
ÉNEK GRÓSZ VADÁK HADÁRÓL
„Kigyúl a kő a /
tüntetők felett.”
Kiáltjuk lentről
A por s a hamu alól
Tele van már egészen a fakkunk
S nyakig is vagyunk
S lassan megnyuvadunk
Köszörüljük már a
Nyakunkat veletek
Ha kegyelmeztek
Megkegyelmezünk
Másként Grósz Vadák
Leszen víg véletek
Burga balvederség
Lesz itten maholnap
Takony meg trutyi gyúl
Torkotokra folynak
Véreszájú szeszmék
Donkihót ki nem hóttjai
S nyakatekert
Mondatitok hossza
Lesz a lasszó
De nem kegy nem Canossa
Ha tovább tosztok
Tovább tekeregtek
Egyébként másképpen
Más lesz a fényképen
Kő kövön nem marad
S ha kedvünk hozza éppen
Levagdossuk a vadákotokat
Nyakatokra kötjük
A telefonfülkét
Másképpen magunkkal
Kezdjük az önkivégzést
A bélkigyúrást
A hamari bosszút
A haránt hasfelmetszést
S ha 150 év alatt
Nem lettünk törökké
Most iszlámi terrorban
Halunk ki s leszünk
Az égben mi egyek
Mindörökké
Ha már nem lesz akit
Kormányozzatok
S portestünk issza fel
Az országról a fost
Gondoljatok bár az
Unokáitokra
Nem születtetek
Tengni mint az állat
Lámpavas méri majd
Hány rőf is seggetek
Vessünk egymásnak
Most minden férfivállat
S nyaljuk le egymásról
A szart mit ránk kentetek
III.
A BANKÁR HALÁLA
A szív karátja gyémánt-fénnyel árnyalt
Királyi fajták képessége ez
Mind mi fény s mit három tengerár nyalt
E kétarcú érme képe fémjelez
S glóbusz minden tűnő könnyű érme
Mit pergő idő perselyébe ránt
Mint napszilánkot nyirkos árok éje
Ha fölsír a sár és zizeg a szilánk
Drótkötélből a kufár glóriája
Pénzt mos majd a dagály szemeiből
S a rőt hulla majd telhetetlen állja
Hogy párnává nő s a holdkorongba dől
Mind mi fény s mit három tengerár nyalt
A kétarcú érme képe fémjelez
A szív karátja gyémánt-fénnyel árnyalt
Királyi fajták képessége ez
IV.
A VIRÁG FORRADALMI ÉNEKE
Nevem beteg. Széljárta kehely,
húsevő, én, kronoszi száj;
táguló űr, csóknyi hópehely;
Örök Ház, sivatag, szeráj.
Virág vagyok. Az én unalmam
a Szóig soha nem jutott.
Virág vagyok; de álma voltam
egy alvónak, ki itt hagyott.
Míg élt az Alvó, beszéltem is,
de sosem lettem szó rabja:
álomban szól, kit halni nem visz
a Sors, mert ő a Sors hangja.
Nevem beteg, s mióta Lét van,
minden virággal egy vagyok:
egy Virág van, mely halhatatlan,
s a Magány az, miben ragyog.
Nézd a Semmit! –, mint éj nézi
sötétje mögött a hiányt!
Perzsia sem több, mint kéj ízű
sár: sakál gyomra mit kihányt.
Jöjj! Napjaid bennem ülnek mind,
s nem múlt még el egy óra sem.
Sok és Egy, Múlt s Vak Jövő megint
szól hozzád. Költő, jöjj velem!
V.
GRÓSZ VADÁK ÉNEKE NAPSZÁLLTAKOR
Nézd, hogy körbefonja
széttáncolt közterünk
az utolsó aranyszál.
Lassan kihúnynak
a pásztázó reflektorok.
Az utolsó fénysáv:
mint átvágott torok.
S csendben alszik most
a lelkiismeret.
A bogár is alszik,
meg a madár,
a Föld és a miniszterek.
Ma saját ágyában hál az
elnök is otthonában.
Úgy tűnik, nincsen is magánál.
Csak te vagy ébren ó,
te pogány szatíra
groteszk és szép
vad, furcsa kevercse.
Figyeled, hogy a hold
a Szentkoronára ül,
s ahogyan árnyékod
figyel a hold mögül.
VI.
A TÜNTETŐK VEZÉRÉNEK ELHÍVÁSA AZ ÉGIEK ÁLTAL
HASZTALAN HINNI HOGY VISSZATÉREK
így ébredtem egyszer abban a városban ahová isten tudja miféle sors vetett
megtudtam életem nem több mint egy ízeltlábú élete
s hogy lent a mélyben hol már nem magunk vagyunk
hűvös sötét vesz körül
az elemek háborgó-lassú lappangó csendje
a város melyet soha nem ismertem s ő sem ismert el engem
rám nézett és szólt hozzám:
A SZÉL A VÍZ A TŰZ A NAP AZ ÁLMOK ÉS AZ EMBEREK
SEMMIVEL SEM KECSEGTETNEK TÉGED DSEMSHYD AL SHABÍR
MERT MINDEN ÖNMAGÁBAN ÉL S BÁR TE TÖBB VAGY MINT AMI VAGY
ÁM AMI BENNED TÖBB NÁLAD AZ MÁR NEM TE VAGY
ÍGY SOHA NEM TUDHATOD MEG KI IS VAGY
hidakon keltem át bejártam minden kerületet
hogy megkeressem a városban a várost
minden út a rakpartra vezetett ahol hajók találkoztak
egy kőre ülve a víz titkát kutattam próbáltam béka lenni próbáltam hal sirály
de minden élő menekült előlem
most szólt hozzám a víz:
DSEMSHYD AL SHABÍR TE VAGY A NAGY METAFIZIKAI HOROG
ESS BELÉM ÉS KIRÁNTANAK RÁNTSANAK KI ÉS BELÉM VETNEK
TE VAGY A TŰZ A VÍZBEN
TE VAGY A BÁRÁNYBAN A LÓ
A TÁVOLSÁG VAGY MI ÖNMAGADTÓL VÁLASZT EL
hazatértem otthonomba de álmomban megint láttam a várost
római cohorsok meneteltek rajta mindenkit megöltek
voltak akik a hegyek felé menekültek alán lovasok íjjazták agyon
a többit egyszerűen eltaposta a nehézgyalogság
az óváros mint egy kiégett kondenzátor
mindez álom volt kísérlet arra hogy más korba visszatérjek
de újra jött a reggel:
A SZÉL A VÍZ A TŰZ A NAP…
szédültem és mérgezett borokat ittam
hogyhogy nem térhetek vissza kérdeztem
akkor elhatároztam maradok akármilyen alakban
A SZÉL A VÍZ A TŰZ A NAP
LESZEK AZ ÚJ GREGOR S A RETTEGETT IVÁN KARAMAZOV
A NYUGATI NAP A DÉLIBÁB
ÉS MINDIG TERMELEK ELÉG ANTITOXINT
FOGASD BE LOVAID KIRÁLYNŐ
S TE RŐT URAM HÍVD EL INNEN MADARAIDAT
NE LEGYENEK VELEM HA ORSZÁGOM ELJŐ
VII.
AZ AMERIKAI ELNÖKÖK
Ha Amerikából megjönnek
majd az amerikai elnökök
keresni valakit aki élt itt
katonát költőt csuklyás püspököt
európai szájízzel hangsúllyal
szavalják majd nekem
sorban az amerikai elnökök
keresünk valakit aki élt itt
vagy mind kihaltak már önök
mondom majd nekik ha kérdezik
urak hát kit tetszenek keresni
már nem mintha tudnám urak
elnök urak nem lennék idevalósi
de ha őket keresik vagy bár egyet
azok közül aki élt itt
s netalántán mégis fennmaradt
s nem számít a név hit
urak mutatok egyet maguknak
ha az amerikai elnökök
arca most e szóra felvirrad
megkérdezem még tőluk
kilesve jó pillanatukat
egy szóra csak ó Hatalmas Elnök Urak
de miért keresik azokat kik meghaltak
ó uram az amerikaiak
– feleli majd kedvesen az egyik –
okos bölcs és jó nép
nem számít a név hit
egy embert kérnek innét
olyant aki élt itt
ha amerikából megjönnek
majd az amerikai elnökök
azt mondom én vagyok
az utolsó ki élt itt
azt mondom én vagyok
és hozzájuk elköltözök
s az amerikai nép
szól hozzám majd ekképp
köszönjük hogy eljött
örülnénénk ha mostantól
ön lenne az Elnök
s az amerikai elnökök boldogok lesznek
hogy az utolsó ki élt itt odaát Elnök lett