Itt

Megszerettük mint erdő sürüjét
az embert eltakaró
rejtekhelyeket

magába bújt az élet mint bozótba az ösvény
rejtelmes hieroglifája

a szó: itt
földet is jelent eget is
azt is amit árnyék betakar
azt is amit szemünkkel látunk
és amit versben sem tudok kimondani azt is

a halhatatlanság titka alig nagyobb titok
mint a téli éjben fölragyogó bokor
mint a hó fölött a hóporos ágak
mint a havon árnyék feketéje

a kezdet ünnepi nyelvén
válaszol itt egymásnak minden
ahogy az élet része felel
szomszéd-részének amely megölhetetlen

itt a szava-vesztett kertben
a lecsorbult ághegyeken
nem keressük a fa-nedvből sűrüsödött
furcsa alakzatokat

boldogtalan estén a megfeszítettet átölelő
figurákat formázó gyantacsomókat
és nem tudunk se szót se jelet
amely többet érne a másikánál
itt élünk itt vagyunk mi nagyszerüek

és elnémulva itt hökkentjük meg a valót
de ha tőle kegyetlen az elszakadás
abban is részt vesz az élet
mint híradás amelyet mi kiáltunk
de magunk nem halljuk hangját

és tőlünk félrehúzódva
ottmarad közelünkben
mint bokor tükörképe a vízben
hogy később
elfoglalja helyünket

hogy az ember-szabta teret
betöltsék majd az élet roppant terei
időtlen időkre.

 
Hajnal felé, az álom szüneteiben

Vörösen izzó felhőben – úgy sejlik –
az álom törmelékeiben
mészpor-felhő száll a világból
amelyről haloványan álmodom

gyöngéd mozdulatok közt
láttam szeretőket –

talán az egészség
rikító színű képei váltakoztak
előttem

ó nem gömbök nem alakok
lélekkel megjelöltek

mint virág fölött pihe-tánc
egyszerű és valódi játék
rejtőzött ott halovány-tarkán
akár a boglya melyet a szél szertezilál
fűszálat sem sebezve!

A látható nem önmagával takar le mindent
s fojt el drága gyomjaival
áttetszőn mint nyirok nyomai
ódon kéziraton

te – napfényes látás – itt mocorogsz
a gyomok és a vidámság
képei mellett –

Talán közel – talán hajszálnyira csak
mintha huzat söpörne
akár hideg folyosón –

és fény – alakot sem öltve
mert képe alakja sosem volt –

tűz láng nélkül
a naptalanság szakadékából!

Eltűnik mintha beinnák lombok.

 

Rab Zsuzsa fordításai

(Illusztráció: Wood land, Zdzislaw Beksinski)