Bibliai jeleneteket mozgat egy faliszőnyegen
a fagyközeli szél. Megválaszolhatatlan
a téli táj felfedezési ösztöne. Mit meg nem tesz
az emberek nyugtalanságának érdekében,

lehuppan a párkányra és az üvegen át nézi
egy nagy lakoma előkészületi zsongását.
Közben az utcát vándorszínészek járják;
néha megmoccan egy-egy jegesedő ág,
és én olyankor a konyhában köhögni kezdek.

Mintha egész nap hajnal lenne, a fények csak
útkeresésig jutnak egy ezüsttel betapaszolt völgyben.
Szűk terek, barátkozó emberek, szótlan, orrfújó családok.
Békés szerető valamennyi száraz levegővétel,
kondul egy nagyot bármi, amit a hidegben nézek;

a várakozás épp szökni készül;
gyertyafejű szellemek vonszolják el,
mielőtt ráköhöghetnék.