– Szóval így történt. Bepróbálkozott nálam.

– A főnököd? Tényleg?

– A főnököm, igen. Így kerültem a zsíros kenyér másik oldalára.

– Hogy jön ide a zsíros kenyér?! Hogy kerültél oda, Gyémánt? A zsíros kenyér másik oldalára? Mi az? A hatalom? Van a zsíros.

– Ne, ne, ne. Ne add a szájába, inkább kérdezz, kérdezd meg tőle.

– Elmondhatom?

– Igen.

– Igen, de nem kell didaktikusnak lenni.

– Tamás! A zsíros kenyér másik oldala…

– Az a csóróság.

– Na, most mért dumálsz bele!

– Jó, na, na, jó!

– Maradj csöndben!

– Az egészen mást jelent. Tehát…

– Már értem.

– Már érti!

– Tehát akkor, amikor arról beszélünk, hogy a kenyér másik oldala, akkor ez azt jelenti, Tamás, már legalábbis azokban a körökben, ahol én mozogtam addig, hogy megdugsz.

– Értem, értem. Tehát azt jelenti, hogy van a nagypénzes és a csóró.

– Nem, nem, nem!

– Hát?

– Nem kell ahhoz pénz. Dugni akarunk.

– De mi köze a zsírosnak hozzá?

– Semmi, semmi, csak annyi, hogy a zsíros kenyérnek két oldala van. Az egyik, ami zsíros, a másik, ami sima.

– Aha.

– Na… tehát, hogy teljesen képben legyél, én csak annyit akarok ezzel kapcsolatosan mondani, hogy amikor én fiatal voltam akkor még így, így nevezték. Én már nem tudom, hogy most hogy hívják.

– Figyelj, megkensz egy kenyeret, az a tök normális dolog, hogy úgy kapod meg, hogy fölül van a vajas, vagy tökmindegy, de megkent fele, az van fönt, ugye?

– Az a király!

– Nem király, az a normális, baszd meg, úgy csináljuk.

– Mondom az a pénzes.

– Nem pénzes, szakadj el a pénztől.

– Nem, nem, nem. Semmi köze ehhez.

– Úgy van. Az a természetes. Ha lefele van, az a nem természetes.

– De elnézést, ki gondol… ki gondol a szexualitásra?! Ki gondol ilyen esetben…

– Ne gondolj semmire.

– Nem, nem, nem. Nem bírom felfogni ésszel.

– Tamás! Tamás. Tök egyértelmű. Ha felül van a megkent része a kenyerednek, az úgy normális. Hogy én vagyok az anyukád, azt el tudod képzelni? Adok neked Tomikám…

– Jaj, Trudi, ha az anyám lennél, én úgy megdugnálak.

– Jaj ajaj. Duma.

– Nem kenem semmivel, nem zsírral, csak vajjal, vagy zsírral, odaadom, hogy Tomi, itt van, egyél, így van? Az a normális. Ha fordítva adnám, az kurvára nem lenne normális.

– Trudi, hadd mondjak valamit. Abszolút igazad van, de! De, és mi van akkor, ha én adok neki?

– Ne magyarázzál, Gyémánt. Nincs más, csak az alja.

– Ne, ne, Tomi! Bocsáss meg. Attól most szakadjunk el, amire te gondolsz.

– Most melyik oldalról beszélünk? A szexuális oldalról beszélünk?

– Mindentől vonatkoztass el. Van egy szelet kenyér, baszd meg. Azt nyilvánvaló, hogy hol kened meg, alul vagy fölül?

– Oké.

– Fölül megkened, így adod oda, ugye?

– Világos.

– Hol a vaj, baszd meg? Fölül, ugye?

– Igen.

– Na, mi van, ha alul, ha megfordítod a kenyeredet?

– Ez kibaszott érdekes. Tehát akkor van egy fordítva megkent zsíros kenyér.

– Tessék.

– De nem jó a hasonlat. Nekem nem tetszik.

– Tetszik-nem tetszik, megzsírozod a kenyeret, átadod a másiknak, mert van átadás is a folyamatban, akkor azt úgy adod, hogy; de – és most jól figyelj – hogyha pofára esik, az tökre nem jó. Ha pofával lefelé esik a vajas kenyered a padlóra, az el van baszarintva, már bocsáss meg. Én ebből indultam ki.

– De erre senki nem gondolt.

– De én erre gondoltam, és ő is. Mumus, segítő angyal, valaki, aki egyenesben tart, tartja a kenyeredet alapvetően… és akkor leejtik a zsíros kenyeredet, na, hogy esik, így esik, vagy úgy puffan. Mindegy is, mert ez már egy másik téma.

– Mondd már meg a jelentőségét, fent van zsírozva, alul nincs.

– Hogy eszed, baszd meg?

– Hogy eszem?! Ahogy akarom. Ej, gyerekek, filozofikus dolgot dobtatok be.

– Nem, ez tök egyszerű, te csinálsz belőle filozófiát. Hogy eszed a zsíros kenyeret?

– Hogyhogy hogy eszem?!

– Melyik oldalára megy a paprika, meg a zsír, meg a só?

– De akkor mondd el a másik oldalának…

– Mit mondjak el, ha nem érted!?! Hát baszd meg, adok egy zsíros kenyeret…

– Na.

-… hogy van a pofája, fölfelé? Hol van a zsír?

– Világos.

– És mi van, ha lefele van a zsír?

– Világos ez is.

– Akkor ennyi.

– De azt mondd el, hogy mi köze ehhez a politikának?

– Nem politikáról beszélünk szerintem.

– Jaa, hát akkor mi a fasznak beszéltek ilyen hülyeségeket. Ha nincs jelentősége, akkor…

– De van.

-… ha nincs jelentősége társadalmilag, politikailag.

– Álljon meg a menet. Csak a politikának van jelentősége, édesdrága?

– Köszönöm.

– Nem, dehogy, nem, nem.

– A Gyémánt megköszönte, amit mondtam. Evezzünk át más vizekre.

– Elmondhatom a véleményemet? A zsíros kenyér, mint ilyen.

– A Gyémánt természetes létéről beszélünk, mint olyanról. Nem politikáról beszélünk, nem semmiről, hanem a Gyémántról, mint emberről beszélünk. Én úgy értettem ezt a beszélgetést.

– Jó, értem, én politikailag gondoltam.

– Ahogy ő megélte vagy megéltették vele a világot. Erről beszélünk, szerintem.

– Akkor most már nekem is összejött szerintem.

– Hála a jó Istennek!

– Most jöttem rá, baszd meg, hogy mit jelent a zsíros kenyér. A fasznak van az eszébe az a szó, hogy zsíros. Egy szempontból van az eszembe, a zsíros kenyér az én számomra azt jelentette, várjál, a zsíros kenyér politikailag azt jelenti, hogy vannak a nagy gazdagok meg a csórók…

– Te csak ebben gondolkozol, Tomi, de van ám más is a világon, mint a gazdagok meg a szegények.

-… a kenyér teteje a zsíros, az alja meg a nem zsíros, a szegények, így értelmeztem, akkor nem gondoltam rosszul.

– Persze, hogy nem. Teljesen jól értelmezed, csak van más is.

– Ja, ezt nem tudtam.

– Most már tudod ezt is.

– De erre senki nem gondolt.

– De gondolt.

– Akkor most magyarázd el nekem, Gyémánt!

 

 

 

Borítókép forrása: Link.