‘egy öltéssel a csendben’

‘egy öltéssel a csendben’

 

éreztem hogy
alszom és

valaki megfogja
a kezem.

nem Te voltál illetve
nem voltál Te

megmértem a lázat és
megmártom a lábam

a száraz mederben.

kávét inni és aludni
az ébrenlétre.

nyitok egy zárójelet

(hogy végre igazán
szóljak –

és nem zárom
be.

itt már nem
segítenek:

(inkább hazudok
újból –

megölték egy öltéssel
a csendben ülő

köveket.

követlek hazáig hogy
lássam mint tűnsz

el az ajtó

mögött.

háttal ülni a menet-
iránynak és nézni a

távolodókat.

nem a Hiányt hanem
a Teljest látni

át által
általad.

most figyelj:

*felejtek*

a kis kavicsok és a
szikla

a homokszemek és a
part

(menj vissza a
kikötőbe –

*ott horgonyzom*

(a kéz ahol
fog –

 

Bilincs és Kötél.

2013. 06. 12. 23: 24: 26