Egy nap

Égig érő tekintetek vágyódása.
Csillaghullás, ezernyi apró pont.
Kézenfogva, kedvesemmel.

Hosszú, egyenes vonalakban
dombtetőn nyíló napkelte,
kutyák ugatása.

Kapualjban ékes szólás,
majd arcodon vendégként,
búcsúcsókból is utolsó.

Krókuszok, nárciszok kísérő
éneke. Zengnek, zúgnak,
süket fülekben nyugtató.

Szoknyás, angyalszerű lények,
szivárvánnyal díszített
fodros masnit viselnek.

Kávé és rántotta szúrós szaga,
illatos. Szemekben megvetés
mögül, árva lelkek sóhaja.

Utak után, madárzajok zöreje,
bár szebb is lehetne,
bár több is lehetne.

Álomból ébredő, téli napok
fehéren villódzó szemcséi,
tavasznak maradva.

S már rég őszi fuvallat nélkül,
levelek poraira lépve,
mindig csak rád gondolok.

Hadként gyűlő, tiszta emlékek.
Képek, rajzok, búcsú idézetek,
a gyorsan múló éveknek.

 

Régmúlt hétköznapok

Halálra koptatott asztalnál ülő magány,
alakjában megfeszül, ez vagyok én.

Korsónyi bánatba csepegtetett szomjúság,
könnycseppek között elmulatott percek.

Pohár alján régi ismerősök,
ködképeknek megsárgult sziluettjei.

Mögöttem nevető alakok, lányok szép sokasága.
Hosszú szőkék, barnák, mind csak önmagukra várnak.

S egyetlen álmom csak, szekérnyi jókedv, vidámság, mi elűzi e sötét, ködlepte

elme ragyogását.

Mert nyári szerelmek gyökereit tépázva,
csak örök gyűlölettel nézek fel magamra.

Soknyi tekintetek, évek vágyódása,
mit egy kartonált söralátét árnyékában
élek át, újra és újra.

 

(Illusztráció: Michael Chesley Johnson: Spring Snow)