– Tudja, én már nagyon sokszor szültem. Gyötrelmes dolog. Nem csak azért, mert fájdalmas, hanem azért is, mert ha van kedvem, ha nincs, nevelni kell. És van, hogy épp az új jövevénnyel lennék elfoglalva, vagy ne adj’ isten, szülnék még egyet kedvem szerint, de olyankor mi van a régiekkel? Nem lehet csak úgy egyszerűen eldobni őket, ha már nem kívánom tovább gondozni.

A felnőttekkel még nehezebb! Úgy csinálnak, mint akik kiröpülnek a fészekből világot látni, megismerkedni másokkal, de nem! Visszajönnek és újabb nevelgetésre szorulnak, útbaigazításra, satöbbi. Tudja, én már nagyon régóta csak szülök. Volt olyan év, hogy többet is! Sőt olyan hónap is, hét is, de még olyan nap is volt, amikor nem csak egyet, de legalább hármat-négyet sikerült kierőszakolni magamból! Á, az se volt igazán jó. Utána nem tudtam hova kapni a fejem. Ide nézek, hát látom, az egyik maga alá csinál. Oda nézek, hát látom, a másik meg véletlenül mindjárt öngyilkos lesz. Nem könnyű ez az élet. De mit lehet tenni?

– Uram, én csak annyit kérdeztem, hogy tehát akkor császármetszést szeretne?

– Igen. Tudja, az eddigiek csak úgy kipattantak belőlem. Érti, úgy egyszerűen, mintha csak egy ágyúgolyót lőttek volna ki. De úgy érzem, hogy ez a mostani nem akar ilyen könnyen távozni belőlem. Segítségre lenne szükségem.

– Biztos ebben? Tisztában van azzal a kockázattal, hogy belehal?

– Igen, tisztában vagyok. De tudja, arra gondoltam, hogy én már annyiszor szültem jelentéktelen kis semmiségeket, amik olyan könnyen csurogtak ki az ujjaimból, mint a vécén a kisdolog, ha túl sok sört ittam meg egyszerre. És hát közben meg arra gondoltam, hogyha ezeknél a semmiségeknél ilyen könnyen ment, akkor hát ami ilyen nehezen próbál utat találni kifelé, az csak jó lehet. Tudja, Einsteinnek sem lehetett könnyű azzal a relativitás-elmélettel. És biztosra veszem, hogy Dosztojevszkij sem egy pillanat alatt írta meg A bűn és bűnhődést. És tudja, én most már arra gondoltam, hogy eleget éltem én így. Mert hát szerintem most végre egy nagy gondolat termékenyítette meg az agyvelőmet. Ha pedig választanom kell, hogy ki pusztuljon el, hát legyek én. Vágja csak fel a koponyámat!