Az első Nedv-Edzés megrendezése után az a kérdés merült fel bennem a rendezvény kapcsán, hogy lehet-e még az undorral és a szexualitással az öncélúság határait átlépő, provokatív hatást elérni. A január 23-i Nedv-Edzés II. megadta a választ a kérdésemre: igen, lehet, habár némi módosítással.
A szerzők oldaláról, Csepregi Jánossal kiegészülve, ugyanaz a csapat lépett pályára, és az átlagos felolvasóestekhez képest ismét hatalmas közönség gyűlt össze, hogy az írásokat meghallgatva szavazzon, majd megtudja, kinek ítélik oda a leggusztustalanabb írásnak járó díjat. A hallgatóság valószínűleg arra készült, hogy ismét gusztustalan, perverz, humoros és a szexualitás révén provokatív (vagy provokatívnak szánt) szövegekkel találkozhat, azonban akik ezért jöttek, nagyot tévedtek. Engem is csalódás ért; mégpedig igencsak pozitív csalódás. Kiderült ugyanis, hogy a Nedv-Edzés második részének szövegei – rejtély, hogy mennyire tudatosan – teljesen maguk mögött hagyták az első felvonás – számomra inkább negatív – jellemvonásait. Humorosak voltak, illetve provokatívak; néhol mindkettő együtt, de a provokatív írások valóban hatottak. Az első rendezvényre rácáfolva, az egyes szövegek bebizonyították, hogy igenis lehet provokatív irodalmat írni a Nedv-Edzés eszközeivel is.
Bár nem úgy tűnt, hogy a felolvasók sorrendje szigorúan meghatározott volna, részben a véletlen folytán, kiválóan váltották egymást a különböző témájú és stílusú írások. Soltész Béla kezdte az estet egy olyan szöveggel, amely az abortusz naturalista bemutatásán keresztül jelenítette meg egy apa, valamint annak meg nem született lánya közti párbeszédet. Soltész Béla zseniálisan oldotta meg, hogy a szöveg – érzékeny és vitatott témájának ellenére – végül nem vált didaktikussá, nem foglalt állást, egyszerűen csak bemutatott egy tragikus helyzetet, a hallgatóságra hagyva bármiféle következtetés esetleges levonását. A tragikum után két olyan szöveg következett, amelyek a felnőtté, éretté válást mutatták be, más-más eszközökkel. Amíg Mucha Attila gyermeki hőse egy állat levágása és feldolgozása során találkozik a felnőttek világával, addig Németh Dorka szövege egy házibuli eseményein keresztül, lehengerlően humorosan ábrázolta egy fiatal lány megismerkedését a szexualitással. A lány tökéletes képet kap arról, hogyan kellene működnie a szexualitásnak kortársai elgondolásai alapján. Mindezek töményen pedig olyan abszurd képet alkotnak, mely után a lány egyetlen adekvát reakciója ez: „Aput akarom!”
A következő szöveggel Novák Zsüliet megőrizte az első Nedv-Edzés – ha lehet ilyet mondani – „hagyományát”, abban az értelemben, hogy írása tényleg gusztustalan volt, mindazonáltal mindenfajta öncélúság nélkül volt az. A szerelmet mint olyat ábrázolta a birtoklás vágyán keresztül az undor eszközeivel. A novella egy hétköznapi, és általában „normális” keretek között tartott érzést naturalizált, és helyezett szélsőséges, radikális kontextusba. Kalapos Éva Veronika ezzel szemben inkább a saját hagyományát őrizte meg, és most sem egy gusztustalan szöveggel állt a közönség elé. Felforgató és provokatív szövege azt mutatta be, hogy egy kislány a nyomorban, apja zaklatásán keresztül, hogyan találkozhat úgy a szexualitás élményével, hogy az egyszerre legyen tragikus, és – életkörülményeiből adódóan – teljesen jelentéktelen számára: amikor a szexualitás nem elvont, különleges jelentésekkel felruházott fogalom többé, hanem csupán állati ösztönök puszta kielégítése – minden körülmények között. Csepregi János újoncként és utolsóként olvasott fel a Rohamban. A felolvasás műfaji jellegzetességeiből adódóan a közönség speciális helyzetben volt, mivel láthatta, hogy Csepregi egy sajátos performance keretében a felolvasóest során fejezte be a novelláját. Azonban, ha bárkinek kétségei voltak, hogy Csepregi képes-e kitűnő szöveget írni ilyen körülmények között, az a felolvasás végére megbizonyosodhatott róla, hogy nagyon is képes. Kalapos Éva Veronika írásához hasonlóan Csepreginél is egy tragikus történet keretei között jelenik meg a szexualitással történő első találkozás. Egy fiatal fiú tragikus története ez, aki ráébred, hogy mennyire hamis az a kép, amelyet a fiatal iskolás fiúk alkotnak a szexualitásról. A szöveg tragikumát sajátos humora teszi igazán hatásossá, amely baljóslatúan szövi át az egész szöveget.
A második Nedv-Edzés bebizonyította tehát, hogy ha a szövegek kilépnek a puszta gusztustalanság és a durva szexualitás némileg öncélú keretei közül, akkor mennyire produktív és valóban megrázó vagy humoros tud lenni egy ilyen rendezvény. A Nedv-Edzés közönségdíját Novák Zsüliet nyerte; jegyezzük meg, teljesen méltán, hiszen az ő szövege lett a leggusztustalanabb, továbbörökítve ezzel az első Nedv-Edzés hangulatát.
Hogy a felolvasók az első est után szándékosan váltottak-e hangnemet, az nem tudom, de az bizonyos, hogy a Nedv-Edzés gyorsan éretté vált, és olyan kifejezési módot talált magának, amely még sok-sok folytatást érdemel.