Te, aki minden nap
kegyetlen szerszámaiddal
engem kínzol,
hitet teszek a
kétségbeesésnek,
mely sötétebb a legsötétebb
éjszakáidnál.

Azon a napon
a fákkal szegélyezett úton
menekülő asszony és gyermek fényképét
hoztad el nekem,
és most
vérző fejjel hullott el
két ugyanolyan
ugyanazon a kanyargós úton

a késő nyár felhőtlen ege alatt
fái reszketnek
az első hűvös szellőben
oly napokon, amikor minden
bizalmunkat a világba helyezzük,
csak hogy becsapjon minket.

Gyukics Gábor fordítása

(Illusztráció: Tamara Deuel festménye)