egész este csak itta a bort

28-án, és csak rá gondolt:

arra, ahogy járt és beszélt és szeretkezett,

arra, ahogy elmondta a dolgokat, amik igaznak tűntek,

de nem voltak, és ismerte a színét mindegyik

ruhájának

és a cipőinek – ismerte a méretét és görbületét mindegyik

saroknak,

ahogy a lábakat is, amiket formáltak.

 

és most megint valahol máshol volt mikor ő megérkezett, és

ha megint olyan fura szaga lenne mikor megjönne,

és megtette,

reggel 3 órakor lépett be az ajtón,

mint egy szarevő disznó, mocskosan

és

ő a disznóbelező kést előkapta,

mire a másik sikoltozva

hátrált az albérlet egyik falához,

valahogy még mindig csinos,

a szerelem bűzének gyűlöletével is,

és a maradék pohár bort kiitta.

 

az a sárga ruha,

a kedvence

és megint sikoltozni kezdett.

 

és ő felkapta a kést

és kioldotta az övét

és letépte előtte alsóneműjét

és levágta a golyóit.

 

és tartotta a kezében,

mintha sárgabarackok lennének

és aztán lehúzta őket a

vécécsészében

és a másik csak sikoltozott tovább,

ahogy a szoba vérvörös lett

 

ISTENEM, Ó ISTENEM!

MI A FASZT CSINÁLTÁL?

 

és ő ott ült 3 törölközővel

a lábai közt,

már nem törődve azzal, vajon elment vagy

maradt,

sárgát vagy zöldet viselt vagy

mindegy, hogy milyet.

 

és az egyik kéz fogott és a másik kéz

emelt, ahogy még egy

pohár bort töltött

 

(Farkas Kristóf Liliom fordítása)