Egy szétrobbant villanykörte darabjain állok,

vizes kézzel a mosdóban, előttem tükör.

Valami furcsa filmet adnak fejem felett a Toldiban

Asztalunkon vörösbor és popcorn billeg, ahogy visszaülök melléd és

átfut az agyamon, hogy mindenkit idehozok

de a bor ára sosem változik.

Lehet, hogy az egészet csak képzeltem

és dehogy randiztam különböző nőkkel, 

az a sok idegen, beszélgetnek,

– egymásnak nem azok –

felnézek, pont az egyik szemébe

Bárcsak te ülnél mellettem

– gondolja, legalábbis én ezt gondolom.

Fogd a kabátod, lépjünk le, fáj a fejem, mondom,

legközelebb mást kérek.

Rágyújtok, miután elváltunk a Deákon.

 

---

(borítókép: Andrea Wan)