Quan veit la lauzeta mover

 

Meglestem én egy madarat,

amint titkon sütkérezett,

hasán tócsába gyűlt a nap;

némely madár ilyet szeret.

Viszont ettől bennem kemény

és irigy hajlam tör elő;

a hús övé, a nyíl enyém:

s a fülemüle alfelébe lő.

(Nem is nézem meg, hogy hova,

csak meglegyen a bestia.)

 

Horváth Viktor

 

(Ugyanez a nevezetes strófa Havasi Attila műfordításában:

 

Látván a pacsirtát, miképp

száll napsugártól boldogan,

majd édesség töltvén szivét,

beleszédül s alázuhan –

jaj, akkor úgy irigyelem,

ki, látom, nálam boldogabb,

s csodálom, a vágytól szivem

nem olvad el s ki nem szakad.

 

 

És provanszálul:

 

Can vei la lauzeta mover 
De joi sas alas contral rai, 
Que s’oblid’ e.s laissa chazer 
Per la doussor c’al cor li vai, 
Ai! Tan grans enveya m’en ve 
De cui qu’eu veya jauzion, 
Meravilhas ai, car desse 
Lo cor de dezirer no.m fon.)