A brazil építészet egyedülálló alakja, Brazíliaváros építője, Oscar Niemeyer ( teljes nevén Oscar Ribeiro de Almeida Niemeyer Soares Filho ) 1907 december 15-én Rio de Janeiróban látta meg a napvilágot. Munkásságával egyedi arculatot teremtett Brazíliának.
Jómódú szülők gyermekeként nő fel Rióban, és fiatalkorában kicsapongó életet él. Ennek köszönhetően elég későn fejezi be a középiskolát, és az egyetemet is későn kezdi el. Építészetet az Escola de Belas Artesben tanult, és már egyetemi évek alatt bedolgozott Lúcio Costának, a neves tervezőnek. Első jelentősebb feladata a Nevelési és Egészségügyi Minisztérium riói épületének megtervezése volt. Costa irodáját bízták meg a projekttel, ő pedig Niemeyerre és a Le Corbusier svájci építészre bízta a feladatot. Le Corbusier jelentősen hat majd Niemeyer szemléletére.
A nemzetközi hírnevet majd az 1939-es New York-i világkiállítás hozza el Niemeyernek, ahol is a brazil pavilon akkora sikert arat, hogy New York polgármesterétől megkapja a város kulcsait. Következő nagy vállalkozására 1940-ben kerül sor, mikor Kubitschek, akkor még Belo Horizonte polgármestere, megbízza a Pampulha-tó menti új városrész megtervezésével. A projekt legjellegzetesebb épületei: a kaszinó, étterem, yachtklub és az Assisi Szent Ferenc templom. A templom azonban egyedi stílusával kezdetben az egyház nemtetszését váltotta ki, és csak 1959-ben voltak hajlandóak felszentelni azt.
1945-ben Niemeyer belép a brazil kommunista pártba. A marxista eszmék egész életét végig kísérték. Barátja Fidel Castro úgy emlegette: „Niemeyer és én vagyunk az utolsó kommunisták ezen a bolygón”. De meggyőződése miatt több kellemetlen elutasítás is éri: 1947-ben például meghívják professzornak a Harvard Egyetemre, ám kommunista nézetei miatt nem kapja meg a vízumot.
A legjelentősebb projektje, amely világra szóló ismertséget szerez neki, Brazíliaváros legfontosabb épületeinek tervezése lesz. Kubitschek elnök őt és korábbi főnökét, Lúcio Costát bízta meg az új, semmiből létrejött főváros megvalósításával. A várost magát Costa, a fontosabb épületeket pedig Niemeyer tervezte, aztán 1957-ben ő lett a főépítész. Az 1964-es katonai puccsal azonban helyzete Brazíliában megváltozik. „A kommunista építészet helye Moszkvában van„ hirdette a jobboldali hatalom. Niemeyer irodáját feldúlták, megrendeléseit felforgatták, ő pedig száműzetésbe vonult, egész pontosan Párizsban nyit irodát. Hazájába majd csak 1985-ben tér vissza. 2002-ben megnyílik a róla elnevezett, a modern brazil építészetet bemutató Oscar Niemeyer Museum. A múzeum Curitiba városban található — az épületet természetesen maga Niemeyer tervezte. Pár nappal a 105-ik születésnapja előtt, 2012. december 5-én hunyja le a szemét Rio de Janeiro-ban.
Niemeyer inkább épületszobrásznak, mintsem építésznek tartotta magát. „Nem érdekelnek a derékszögek vagy az egyenes vonalak, a kemény és rugalmatlan dolgok, amelyeket az ember készít. Engem a szabadon áramló, érzéki kanyarulatok vonzanak. A kanyarulatok, amelyeket megtalálok az országom hegyeiben, a folyók kígyózásában, az óceánok hullámaiban, a szeretett nő testén. Az egész világegyetemet kanyarulatok alkotják” – vallotta saját művészetéről. Nagyvonalúan bánt a térrel, melybe monumentális, jelentőségteljes vasbeton épületeket helyezett el. Elegáns, könnyed vonalakat alkalmazott. Művei a modern, brazil építészet meghatározó elemei lettek, ezen kívül az európai építészetre is jelentősen hatottak. Hitt a meglepetés erejében – álma egy olyan „jobb világ” megteremtése volt, ahol az építészet mindenkit szolgálna, nem pedig csak a kiváltságosokat. Mindig kiállt a szegényekért. „Tranquilo com a vida” címmel dalt is írt a nyomornegyedek lakóiról.
(Kortárs Művészetek Múzeuma (Museu de Arte Contemporânea de Niterói)
1991-ben Niterói város polgármestere kérte fel Niemeyert a múzeum megtervezésére. Az 1996-ban átadott épület leginkább egy leveses tálat vagy csészét idéz. A sziklaszirt szélén álló (kilátással Rio de Janeiróra) háromszintes, kúpszerű múzeum hajlásszöge megegyezik a horizonton lévő Cukorsüveg-hegy ívével. Általában még repülő csészealjhoz szokták hasonlítgatni, azonban az alkotója mindig virágként emlegette. A múzeumba piros szőnyegű, íves betonrámpán lehet feljutni. A művész a róla elnevezett sétány mentén még további épületeket tervezett.
Többek között: a Brazil Filmszínház múzeuma, Juscelino Kubitschek tér, Robert Silveria Emlékközpont, Oscar Niemeyer Alapítvány Épülete, Népszínház, hajóállomás, katedrálisok, kápolna, melyek közül a legtöbb meg is épült. Niemeyer olyan formailag egymástól különböző betonépületeket tervezett, melyek esztétikailag összehangoltak és lágyan belesimulnak az őket körülvevő tájba. „A Niemeyer út tervezése során lehetőségem nyílt arra, hogy a képzőművészetet és az építészetet egyesítsem. Már régóta foglalkoztatott ez a gondolat” – nyilatkozott Niemeyer a róla elnevezett sétányról.
Népszínház ( Teatro Popular de Niterói)
A színházat 2007-ben, a tervezett határidőhöz képest nyolc évvel később avatták fel. A tervezésben Niemeyer segítségére volt Bruno Contarini szerkezeti mérnök, akivel több alkalommal is dolgoztak együtt. A színházat íves, könnyed, kanyargó vonalak jellemzik: fehér alapon színes (sárga, piros) betétek, valamint stilizált ábrák az épület oldalán. A sárga főhomlokzaton vidám, női alakok. A kék égbolttal az összhatás egy kicsit megidézi például Joan Miró képi világát is. Legtalálóbban talán maga az alkotó fogalmazta meg épületének sajátosságait: „Ebben a színházban építészetem lényegét fogalmaztam meg. Az emberek által létrehozott derékszögek és az egyenes, kemény, rugalmatlan vonalak világa különösképpen nem érdekel engem. Azok a szabad és érzéki görbék vonzanak engem leginkább, amelyeket a hazám hegyeiben, a kanyargó folyóiban, az ég felhőiben, a tenger hullámaiban és a szeretett nő testében fedezek fel. A teljes univerzum görbékből tevődik össze”. Az épület előtt itt is, akárcsak az előbb bemutatott múzeum épületén, spirálként kialakított rámpa – ezen keresztül juthatunk fel a színházterembe. Niemeyer színházának egyik legfontosabb jellemzője a külső és belső tér közötti átjárhatóság. Az emeletről kitekintve itt is Rio de Janeiro tárul a szemünk elé. A főhomlokzat nyitható, így lehetőség van, akár bizonyos rendezvények, kintről, az épület előtti térről való megtekintésére is. A sárga homlokzat és a belső zöld fal megidézik a brazil zászló színeit is, amely a művész hazaszeretetét is tükrözi.
Kubitschek-tömb (JK building, Belo Horizonte)
Casa das Canoas (Rio de Janeiro)
Niemeyer egyik leghíresebb alkotása a saját háza. Itt a természet egyszerre harmóniában áll az épülettel és ellenpontja is annak, a kertben a belső térbe (belülről nézve) szinte betörni készülő sziklával. Ezzel szinte összeolvad a két tér. Kintről nézve pedig a látvány olyan érzést kelt, mintha a szikla bentről kúszna kifele és lágyan folydogálna bele a medencébe.
(a lakóház Niemeyer által készített vázlatai)
A Brazíliaváros-projekt
Az 1940-es, 50-es években Brazíliában végbemenő jelentős mértékű modernizáció terméke Brazíliaváros. 1956-ban Kubitschek miniszterelnök és kormánya úgy döntöttek, új fővárost alapítanak az ország belső részében, és ide fogják telepíteni a brazíliai lakosság adminisztratív, állami szektorban dolgozó rétegét, azaz az elitet. Az 1957-es pályázaton Lucio Costa, Pilóta (Plano Piloto) terve nyert. A pilóta elnevezés onnan eredt, hogy a tervek alapján a város felülnézetből egy repülőgépet formált. Costa célja a tervezésnél arra törekedett, hogy az adminisztratív városrészt (civitas) elválassza a mindennapi élet tereitől (urbs). A legjelentősebb épületek tervezésével (például: Nemzeti Kongresszus, Katedrális) pedig Niemeyert bízták meg. A várost mintegy 41 hónap alatt fel is építették és 1960. április 22-én nyitották meg. 1987-ben pedig a Világörökség részévé vált.
A város utópisztikus tervének célja a brazil lakosság, társadalom átnevelése, rendszerezettségre, szervezettségre szoktatása lett volna, azonban ez kudarcot vallott, hiszen a város gyakorlatilag élhetetlen volt. A tervezők azt sugallták, hogy miképpen kellene élnie az embereknek, akiknek a kulturális beállítódásától ez a fajta mentalitás teljesen idegen volt. A projekt nagyon megosztó véleményeket generált. Egyesek csodálták az eredményt, gyönyörű munkának, varázslatosnak tartották. Mások, mint például Ricky Burdett urbanisztika professzor bírálták a tervezőket: „A probléma az, hogy ez nem egy város. Ilyen egyszerű. Nincsenek meg a városi lét alapvető tényezői, mint a rendetlen utcák, lakások a boltok felett, irodák a közelben. Ez egyfajta irodaváros az önkormányzatnak. Az emberek csütörtök este rohannak szórakozni São Paulóba és Rióba”.
A város lakossága az évek alatt jócskán túlhaladta a tervezett 500 000 főt, napjainkban már körülbelül 3 millióan lakják. Niemeyer ezt negatívan értékelte. Ő a létszám feletti lakóknak inkább külön várost épített volna. A jelentősen megnövekedett lakosság miatt kialakult a város körüli agglomeráció és elindult a ”favellásodás” is. Burdett professzor szerint épp ezek azok a jegyek azok, melyekben kezd egy igazi város képe megmutatkozni. Érdemes kiemelni Zygmunt Bauman lengyel szociológus véleményét is, amely az utópia problematikus voltára világít rá: „Brasília talán tökéletesen megszerkesztett település olyan emberkék elhelyezésére, akik kémcsőben születtek, és ott nevelték fel őket; olyan teremtmények számára, akiket igazgatási feladatok és jogi definíciók alapján válogattak össze. Valóban (legalábbis szándéka szerint) tökéletesen átlátható hely az igazgatási feladatokkal megbízottak és azok számára, akik meghatározzák e feladatok tartalmát. Az is biztos, hogy olyan ideális képzeletbeli lakosok számára is tökéletes lenne, akik a boldogságot a problémáktól mentes élettel azonosítják, mivel nem tartalmaz ambivalens helyzeteket, választási kényszereket, kockázatokat és kalandlehetőségeket. Mindenki más számára olyan területnek bizonyul, amely meg van fosztva minden valóban emberitől.”
Most lássunk néhányat Niemeyer Brazíliavárosban található épületei közül! A képeket Marcel Gautherot készítette. Az 1930-as és az 50-es évek között jellemző lesz, hogy építészek és fotográfusok között hosszútávú együttműködés alakul ki. Oscar Niemeyer Marcel Gautherot-val ápolt ilyen jellegű munkakapcsolatot. Számukra a geometrikus kompozíciókkal való formai kísérletek váltak a modern építészet és a fotográfia fő mozgatórugójává, amely Brazíliavárost is szimbolizálta. Kialakul a modern építészeti fotográfia. A korban nagy jelentősége volt annak, hogy az adott épületekről megfelelő képek készüljenek. Ahhoz, hogy a szakmai körökben egy épület beszédtémává váljon, jelentősége legyen, különböző nívós építészeti, designer magazinokban kellett megjelentetni a róla készült képeket.
Elnöki palota ( Palácio da Alvorada)
Igazságügyi Palota (Palácio da Justiça)
Nemzeti Kongresszus (Congresso Nacional)
Nemzeti Kongresszus (Congresso Nacional)
Katedrális (Catedral de Brasília)
Álljon itt ismét egy idézet magától a művésztől, mely összefoglalja ars poeticáját: hogy mit jelent számára az építészet és mit is szeretne ez által közvetíteni: „Az épület egyszerre lehet praktikus és szép. Munkánk során mindig keresnünk kell a meglepetést. Legyen meghökkentő, ejtsen ámulatba, ragadjon magával az épület. Az épületeim megfelelnek az előírt követelményeknek, azonban ezen felül az emberek elvárnak bizonyos többletet, amelyet találékonyságnak neveznék. A cél, hogy az építészet műalkotássá váljon, érzelmet és csodálkozást váltson ki. Ez az, ami nekem a legnagyobb élvezetet nyújt. Könnyedebb és szabadabb építészetre törekszem kevesebb támaszték alkalmazásával. Így merészebb építészeti alkotások jönnek létre, nagyvonalúbb terek keletkeznek, ahol mi emberek is másképpen, újszerűen viselkedhetünk. A legfontosabb dolog nem is az építészet, hanem az élet, az ember. Az építészet az útja annak, hogy kifejezzem az eszményeimet: az egyszerűséget és az emberek közötti egyenlőséget. Az emberséget szolgálom munkámmal.”
Felhasznált irodal
https://tervlap.hu/cikk-nezet/nem-elte-meg-105-szuletesnapjat-oscar-niemeyer
https://maimanohaz.blog.hu/2017/08/15/modern_epiteszet_es_fotografia_braziliavarosban_oscar_niemeyer_es_marcsel_gautherot
https://www.origo.hu/nagyvilag/20121206-oscar-niemeyer-brazil-epitesz-epiteszeti-oroksege.html
https://www.britannica.com/biography/Oscar-Niemeyer
https://www.archdaily.com/577579/spotlight-oscar-niemeyer
https://www.nytimes.com/topic/person/oscar-niemeyer
https://www.archdaily.com.br/br/01-14512/classicos-da-arquitetura-casa-das-canoas-oscar-niemeyer